Ismered a székely nyulat? Különleges kis állat a NyülNyül

Egy picike hargitai faluban, Csíkpálfalván él feleségével, Brigittával, nyolc éves fiával, Ogmánddal és öt éves lányával, Tegzával Rákossy Zsigmond. A nyulak mellett tartanak juhokat, tyúkokat és kutyákat. Örül, hogy gyermekei úgy nőhetnek fel, hogy közelről látják az állattartás és tenyésztés mindennapjait. Ha vannak kiskutyák, akkor ők a kedvencek, máskor a csirkék, vagy a bárányok, és bár ritkán, de olyan is volt már, hogy az etetés, vagy a nyúlpajták kitakarítása volt a gyerekek számára a legizgalmasabb tevékenység az udvaron- írja a Fanny magazin.

Különleges utódok születtek

Zsigmond már gyermekkorában szeretett eljátszani a gondolattal, hogy mit, mivel lenne érdemes keresztezni a lehető legszebb utódok érdekében. Az állatorvosi egyetem elvégzése után vált igazán komollyá ez a szenvedélye, amikor a vizsgadolgozata témájaként a házinyúl egy új színváltozatának létrehozását tűzte ki célul. 

– Miután a Székelyföldön, egész pontosan a Csíki-medencében fellelhető parlagi populációval sikerült létrehozni az ún. szallander színt, úgy döntöttem, hogy egy új fajtát alkotok a különleges szín köré – magyarázza Zsigmond, hogy hogyan is született meg a székely nyúl. – Az is célom volt, hogy felhívjam a figyelmet a helyi értékeinkre, olyan fajta szülessen, ami jól alkalmazkodik az itteni körülményekhez, és amire joggal lehetünk büszkék. Szerettem volna bebizonyítani, hogy nem csak Franciaországban és Németországban lehetséges az adott vidékről elnevezett juh-, nyúl-, vagy szarvasmarha fajtát létrehozni, hanem mi is képesek vagyunk rá, ha igazán akarjuk. Sokszor nagyon kishitű a székely ember, többek között nekik is szerettem volna példát mutatni. 

„A kislányom nevezte el NyülNyülnek”

A székely nyúl legfeltűnőbb tulajdonsága a különleges, árnyalt rajzolata és színe. Most már négy változata van: fekete, havanna, kék és lila. Közepes méretűnek számít, ideálisan 5 és 6,5 kiló között mozog.

– Jelenleg 120 nyulam van, de időnként, ha elragad a hév, előfordul akár 200 is – meséli Zsigmond. – Minden tenyészállatomnak van neve, ami megkönnyíti a származásuk, családfájuk vezetését. Néha a gyerekek adnak nekik nevet, máskor én, és ha már nagyon kifogytunk az ötletekből, akkor egyszerűen öröklik az egyik szülő nevét egy római számmal megtoldva. Így jutottunk el XV. Sall-ig, VI. Lencséig, vagy IV. Miskáig. A kedvenc neveim azonban Csillagfürt, Berkenye és a két éves kislányom által kitalált NyülNyül. A nyulakkal kapcsolatban leginkább az a célom most, hogy hivatalosan is elfogadják a lila szallender színt, és szeretnénk részt venni a következő Európa kiállításon. Juhok terén egy őshonos fajta, a kovásznai berke egy elfeledett színváltozatának a megmentése a cél, gőzerővel dolgozunk a bajuszos székely pásztorkutya kitenyésztésén, valamint egy tyúkfajtán is. Gyermekként az volt a legnagyobb élmény, amikor új színváltozatok, megmagyarázhatatlan formák születtek, vagy keltek ki a tojásból – magyarázza. Mostanra azonban egyre ritkábban ér ilyen meglepetés, ugyanis minden jelenség megmagyarázható, előre kiszámítható. Ezzel elvesztettem ugyan valamit a gyermeki örömekből, de ugyanakkor új kapuk is megnyíltak a számomra. Már tudatosan alkotok, új formákat, színváltozatokat találok ki és aztán megtervezem, hogy milyen keresztezésekkel, milyen fajták felhasználásával tudok eljutni a megálmodott példányokig. 

Komoly elkötelezettséget igényel 

– Utoljára, tíz évesen sirattam meg állatot – mondja, amikor arról kérdezem, hogy mennyire kötődik a saját kreálmányaihoz. – Ekkor, a kedvenc kajla fülű csincsilla színű nyuszim a szemem láttára pusztult el egy vírus okozta agyvérzés következtében. Természetesen azóta is értek fájdalmas veszteségek, de idővel megedződik az ember. Meg hát ez egy racionális szakma, érzelmi alapon nem lehet jó döntéseket hozni a szelekció során sem. 

Zsigmond nem távolodott el eredeti szakmájától, az állatorvoslástól sem, hiszen ennyi állat között szinte folyamatosan akad kezelendő példány.

– Hogy miből állnak a napjaim? Reggel etetés, délben etetés, este etetés! Viccet félretéve, az állattenyésztés folyamatos felügyeletet igényel és ezt nem is szeretném, nem is tudnám másra bízni. Komoly elkötelezettséget igényelnek az állatok, hiszen minden este haza kell érni ellátni őket. Ugyanakkor, a néha éjszakába nyúló etetések egyfajta meditációként is működnek, közben le lehet vezetni egy kicsit a napi stresszből és lehet elmélkedni a világ dolgain. Itt kell lenni az állatok között, különben nem működik a dolog. Esténként pedig be kell pötyögni a mérési eredményeket, tapasztalatokat a különböző adatbázisaimba.