kulcsár edina
Egy állatorvos szeme előtt haldoklott az a kutya, amelyet a Pest megyei Csörög településen ütöttek el. Megmentője hiába vitte orvoshoz, az nem foglalkozott vele, miután kiderült, hogy nincs benne chip.
Szívszorító történetet mesélt el lapunknak Pszathasz Judit. Szombaton autóval éppen munkából hazafelé tartott, amikor az előtte közlekedő autós elütött egy kutyát. Ő azonnal félreállt, hogy segítsen az állaton, de akkor még nem is sejtette, hogy mekkora kálvária vár rá.
Már úton voltam hazafelé, amikor megláttam, hogy egy kiskutya kiszalad az útra
– kezdte Judit.
Óriási csattanással egy autós elütötte, majd tovább hajtott. Én félreálltam, hogy megnézzem, hogy mi történt szegénnyel. Megfogtam és lehúztam az útról. Gondolom mondanom sem kell, hogy borzasztó állapotban volt… Nem volt tudatánál, rángatózott. Megtapogattam, majd az ölembe vettem és elindultam vele Gödre.
Judit gyorsan keresett egy állatorvost, ám az éppen nem rendelt, így hazavitte a kutyust.
Ekkor már nagyon rossz állapotban volt
– folytatta.
Folyt a szájából és az orrából a vér és nem volt magánál. Végül Gödön vittem el egy másik állatorvoshoz. Miután odaértem mondtam a dokinak, hogy elütötték és, hogy nem az enyém az állat. Már ekkor láttam rajta, hogy nagyon nem örül neki… Leraktam a vizsgáló asztalra, ő pedig egy géppel megnézte, hogy van-e benne chip. Mivel nem talált benne, onnantól nem nyúlt az állathoz
– mesélte a hátborzongató történetet Judit.
Innentől az orvos hozzáállása Judit szerint kritikán aluli volt, ugyanis az sem érdekelte, hogy a szeme előtt haldoklik az állat.
Azt mondta, hogy nem tudjuk megkérdezni a gazdit, hogy mit tegyen vele, így nem nyúlhat hozzá
- folytatta.
Megkérdeztem tőle, hogy meg tudja-e menteni, ám ő csak annyit mondott, hogy ahhoz meg kellene vizsgálnia, röntgeneznie. Be tud adni neki egy fájdalomcsillapítót, de ha meghal, hát meghal, vigyem máshova!
- idézte fel az orvos elképesztő szavait Judit.
Judit sírva könyörgött, hogy legalább az állat szívét hallgassa meg, hogy milyen esélyei vannak ,de a doki nem állt kötélnek.
„El tudom altatni, de nem vizsgálom!” mondta nekem az állatorvos – meséli Judit. - Kiültem a váróba, hogy végig gondoljam, addig bement egy másik ember, akinek megvizsgálták a háziállatát. Visszamentem és a kutya esélyeire voltam kíváncsi, hiszen otthon három rohama is volt szegénynek. Sajnáltam őt, de az altatás mellett döntöttem, hogy ne szenvedjen. Mivel nekem mindig is kutyáim voltak, ezért tudom, hogy úgy működik, hogy előtte a kábítót, majd az elaltatáshoz szükséges injekciót adja be. Kértem, hogy így csinálja, mert nem akarom, hogy szenvedjen az állat, de ő csak egyet szúrt belé
- mondta Judit.
A nő ezután kétségbeesett, hiszen úgy érezte, hogy elhamarkodott volt a döntése. Ám ezzel még nem ért véget a rémálom, az állatorvos rátett még egy lapáttal.
A mozdulatlan kutya láttán mondtam, hogy legalább a szívét hallgassa meg, hogy él-e még vagy hatott az injekció, de erre se volt hajlandó. Az ujját odarakta rá, majd mondta, hogy „meghalt”. Mondtam neki, hogy itt hagynám a testét, szállítsák el, de ő közölte velem „Dobja egy kommunális kukába!” Ezt már vérlázítónak tartom, így szinte azonnal otthagytam az állatorvost és eljöttem. Attól tartok azért nem vizsgálta meg szerencsétlent, mert nem volt gazdája, de ha megkérdezett volna, szívesen kifizettem volna a vizsgálatát, de még csak a szándék se volt meg benne
– zárta Judit.