tóth gabi
Ralf máig emlékszik a nagy napra. Schumacherék apja talán átaludta volna nagyobbik fia világraszóló sikerét.
Harminc év telt el Michael Schumacher első világbajnoki címének megszerzése óta. A Forma–1 legendája – aki azóta összesen hét vb-elsőséggel máig rekorder az autóversenyzés királykategóriájában – 1994. november 13-án, az adelaide-i Ausztrál Nagydíjon ért először a csúcsra. A "nagy" Schumacher állapota nem tesz lehetővé ilyesmit, de az évforduló alkalmából a lassan 11 éve ápolásra szoruló legenda öccse, a később szintén F1-pilótaként (1997-2007) ismertté vált Ralf Schumacher emlékezett vissza arra a napra, amikor Schumi új korszakot nyitott a sorozatban.
Nelson Piquet, Alain Prost és mások visszavonulása, Ayrton Senna tragikus halála után az F1 az új megasztárját kereste, amikor Schumacher minden idők tán legbotrányosabb szezonjában betöltötte a vákuumot.
Az utolsó futam előtt egyetlen pont volt a Benettont hajtó német előnye a brit Damon Hill (Williams) előtt, és miután a 35. körben ütköztek, mindketten kiestek – a vb-t pedig Schumi nyerte.
– A következő évben már én is ott voltam, de akkor otthonról szurkoltam. Természetesen őrülten izgalmas volt. Az ütközés után azt figyeltük: tovább tud-e menni Michael? Aztán, hál’istennek… (Nem tudott ugyan, de a továbbhajtó Hillnek is fel kellett adnia a versenyt az autója sérülései miatt – a szerző) Az akkori érzelmeimre már nem igazán emlékszem. Csak arra, hogy nagyon egyedül voltam.
Apám sok mindent szeret, de nem a legnagyobb rajongója az autósportoknak. Nem is kelt föl olyan korán, erre pontosan emlékszem. Aztán fölébresztettem.
Természetesen nagy ünneplés következett aznap, nyilván elsősorban Adelaide-ben, de nálunk is. Ittunk rá egy pohárkával – emlékezett vissza bátyja első vb-győzelmére az akkor 19 éves Ralf Schumacher.