tóth gabi
Már-már apa-fiú kapcsolat volt közöttük. A 80-as években sorozatban bajnok Honvéd legendás edzőjéről kérdeztük Nagy Antalt.
A 84 éves korában elhunyt Komora Imre személyében a magyar labdarúgás legendás alakja távozott. Futballistaként többek között olimpiai bajnok és Európa-bajnoki bronzérmes volt (mindkettő 1964-ben), edzőként a Honvéddal sorozatban megnyert három bajnoki címig (1984, 1985, 1986), kupagyőzelemig, majd szövetségi kapitányi kinevezésig vitte. Mindez azonban csak néhány száraz tény, még ha felettébb elismerésre méltó is. Komora személyiségéről és jelentőségéről azonban sokkal többet mond az, ahogy egykori csapatkapitánya, a kispestiek négyszeres bajnoka, Nagy Antal beszélt róla lapunknak, csak néhány perccel azt követően, hogy megtudta a tragikus hírt.
Másfél hete, a Bozsik Arénában még az éppen Komora Imre vezette 1984-es bajnokcsapat tagjait ünnepelték a Honvéd-szurkolók a siker 40. évfordulóján. Nagy Antalék hajdani edzője azonban akkor már nem lehetett a társaságukban.
"Hogy felmerült-e közöttünk akkor a neve? Hát persze, mindig felmerül, ahányszor csak találkozunk. Természetesen akkor is, mint mindig, szerettük volna, hogy ott legyen velünk, de akkor már sajnos nem volt olyan állapotban. Legutóbb két évvel ezelőtt, a decemberenként szokásos összejövetelünkre jött el, és remekül érezte magát közöttünk, nagyokat kacagott.
Nagyon mélyen megérintett a halála. Nagy veszteség az egész magyar labdarúgásnak, de különösen nekünk, a Honvéd-családnak.
– mondta el a 32-szeres válogatott Nagy Antal a Ripostnak.
"Játékosként és edzőként is nagy sikereket ért el, és mindig, mindenhol központi figura volt. Nem csak játékos és edző viszony volt köztük, de amennyire lehet, már-már apa-fiúi, illetve baráti viszonyt is ápoltunk. Megbeszéltünk sok mindent, hülyeségeket éppen úgy, mint komoly dolgokat.
Igazi vezér volt, akár a munkáról, akár az ünneplésről volt szó, mindenben az élen járt.
Már akkoriban egy jó értelemben vett menedzser volt, amit lehetett, kijárt a csapat érdekében, de ennek megvolt az ára is: hajthatatlan egyéniség volt, az eredmény számára mindenek felett számított. Nagy űrt hagy maga után" – zárta emlékezését Nagy Antal érezhető elkeseredéssel a hangjában.