Schmitt Pál elbúcsúzott, erre készül az olimpiai bajnok

Harminckilenc év után, le kell köszönnie a Nemzetközi Olimpiai Bizottsági tagságáról a nyolcvanadik életévét betöltő az egykoron kétszeres olimpiai bajnok vívónak, Schmitt Pálnak. A sportdiplomata méltóképpen búcsúzott, a pekingi játékokon ő adta át az aranyérmet Liu Shaoangnak.

Ön most adhatta át utolsó aranyérmét, mégpedig a magyar Liu Shaoangnak, aki hazánk első egyéni aranyérmét szerezte a rövid pályás gyorskorcsolyázásban. Milyen érzések kavarogtak önben?

„Négy éve is én adtam át az aranyérmeket Pjongcsangban, amikor váltóban győztek a mieink. A mostani éremátadó különlegessége az volt, hogy arra egy brazil sportdiplomata volt kijelölve, de sikerült megkérnem, hogy cseréljünk. Első szóra belement. Én Pekingben is eredetileg a váltóra voltam jelölve. Ők sajnos nem jutott a döntőbe.”

Számtalan nyári és téli olimpiai érmet akasztott sportolók nyakába. Van olyan, amelyik picit kedvesebb önnek a többinél?

„Az mindig megdobogtatta a szívemet, ha magyar állt a dobogó legmagasabb fokán. Egerszegi Krisztinától kezdve, Gyulay Zsolton át, Kozák Danutától Milák Kristófig számtalan érem, megannyi öröm. És annak is örülök, hogy a szintén aranyérmes Gyulay Zsolt lett az utódom a MOB élén.”

Azt beszélik, hogy az érmek egy részét, így például a Milák Kristófét is, jó előre megérezte…

„Igen. Kristófnak még anno Buenos Airesben, az ifjúsági vébén én adtam át az érmet, és tavaly, Tokióban érthetően arra a számra jelentkeztem be, ahol ő szerepelt. A döntő előtt azt kérdeztem: meglesz? Ő biztatott, hogy biztos lehet benne, Pali bácsi. Hát, állta a szavát.”

És a külföldiek közül kire emlékszik a legszívesebben?

„Talán Alberto Tombára, az olaszok kiváló sízőjére. Azért, mert az ő döntőjénél nem én voltam kijelölve átadónak, de az olasz kolléga lebetegedett, és nekem kellett beugranom helyette. A közelmúltban találkoztam Tombával, örült nekem, emlékezett rám.”

Mennyire zavarta koronavírus, a maszk, meg hogy nem lehetett a sportolók nyakába akasztani az érmet?

„Nagyon, nagyon zavart. Kesztyűt kellett húznunk, és egy tálcáról maga a sportoló vette le az aranyérmet, majd a saját nyakába akasztotta. Tokióban, a női kajaknégyesünk tagjai ezt aranyosan oldották meg, egymás nyakába akasztották a medáliákat.”

Irgalmatlanul sok emléke lehet, versenyekről, játékokról, konferenciákról. Most, hogy mindennek vége, mi lesz önnel?

„Harminckilenc évig voltam NOB-tag, ezentúl tiszteletbeli tag leszek, valamint egyszerű magyar szurkoló.Olimpiákon is részt vehetek, mint ahogy kongresszusokon is, de szavazni már nem szavazhatok, és érmet sem adhatok már át, ám ettől még megőrzöm sportimádatomat, attól még a korom sem tud megfosztani.”