kulcsár edina
Nyugdíjba ment az NB I legjobbja. Kivételesen nem labdarúgóról vagy edzõrõl szólnak a hírek. Olyasvalakirõl, akit õk is szeretnek, tisztelnek, klubhovatartozástól függetlenül.
Miközben Bernd Storck csapata Telkiben készült, Óbudára is összetrombitálta „válogatott keretét” egy alkalmi szövetségi kapitány. Klubvezetők, neves edzők, egykori remek játékosok, futballrajongó ügyvédek, sportújságírók, és persze a szorosan vett szaktársai, az összetartó csapatot alkotó technikai vezetők: az ország minden tájáról érkeztek Simon Gábor hívására.
A Honvéd technikai igazgatója 72 évesen, 522 NB I-es meccsel (minden osztályban összesen vagy háromszor ennyi mérkőzéssel!) a háta mögött nyugdíjba ment.
De ezek csak a számok, a lényeg mögöttük van. A kisujjában lévő szaktudás, az évtizedekre visszanyúló tapasztalat, de még inkább az emberség, segítőkészség. No és a humor, a csibészség, a kifogyhatatlan sztorik, amik segítik elviselni a mindennapok nyűgét. Nem csak neki, de a munkatársainak, barátainak is. Jutott belőlük bőven a mostani összejövetelre is.
Nem véletlen, hogy bár az életét három klub – a Vasas, a III. Kerület, majd a Honvéd – határozta meg, minden magyar pálya szélén, minden klubházban szeretik, tisztelik, megbecsülik. Az utolsó mohikánok egyike, akik miatt még a legsötétebb időkben is hinni lehetett a magyar fociban, a benne dolgozókban.
Sorsszerűnek érzi:
a hétvégi Vasas-Honvéd meccsen éppen ott, az angyalföldi stadionban fejezte be, ahol egykor elkezdett dolgozni az NB I-ben.
Szerencsére nem int teljesen búcsút, tanácsadóként továbbra is segíti a 12 éve szolgált kispestieket. A mindennapi munkától elköszönt ugyan, de nehéz is lenne őt elképzelni naphosszat csak tétlenül ücsörögve.
Gabi bácsi, a januári edzőmeccseken találkozunk!