kulcsár edina
A két rendőr egy percig nem teketóriázott.
„Nyomtam, ami a csövön kifért, hogy időben odaérjünk” – így emlékezett vissza Rogocz Zoltán Márk főtörzsőrmester a néhány nappal ezelőtt történtekre. Kollégájával, Várhelyi Bernát Péter zászlóssal éppen menetben voltak Ráckevén, amikor a rádióban azt harsogták: egy kamasz fiú öngyilkos akar lenni. Az édesanya kérte a rendőrök segítségét, miután gyermeke közölte vele, haragszik a világra, abból távozni akar, ezért leugrik a hídról.
A két rendőr egy percig nem teketóriázott, beletapostak a gázba. Nem tudták, mennyi időbe telt, mire a helyszín közelébe értek. Meglátták a korláton félig átmászott fiút, Zoltán pedig kikapcsolta a szirénát, hogy nehogy bezavarjon.
Mindketten átmásztunk a korláton, alattunk csak a Duna hömpölygött. Azon a szakaszon kb. 3 méter mély, kövekkel, sodrással, sötétsége átláthatatlan. A fiú fél lábbal már a víz felett volt, nem engedhettük, hogy beleugorjon, vagy essen. Akkor nem, de odafelé tartva átsuhant a fejemen, nekem is van egy 14 éves fiam…
– teszi hozzá a zászlós.
„Az út közepén megálltam a kocsival, kipattantunk és elindultunk a srác felé. Feltettem neki egy kérdést, ám nem szóbeli válaszára adtuk a reakciót, hanem inkább az arckifejezésére. Az ugyanis sokkal beszédesebb volt, zavart tekintete egyértelművé tette, hogy itt bizony nem a lebeszéléssel fogjuk megoldani a helyzetet” – mesélt benyomásairól a főtörzsőrmester.
A másodperc töredéke alatt elkapták karját és a korláton át, egy mozdulattal visszarántották a járdára. Egy kis idő elteltével a kamasz megnyugodott, utána beültették a kocsiba, majd mentőt hívtak hozzá, mivel továbbra is azt ismételgette, hogy „egy nagyon hosszú útra készül, itt akarta hagyni ezt a világot” – számolt be a történtekről a Pest vármegyei rendőrség.