
Jeges, sötét világ: rémisztő, itt rejtőzhet az idegen élet
Mi van, ha az élet nem a napfényhez, hanem a sugárzáshoz vonzódik? Egy új kutatás szerint a legnagyobb remény az idegen élet megtalálására nem a meleg bolygókban, hanem a jeges, sötét világok mélyén rejtőzhet.
Egy új tanulmány szerint, az idegen élet utáni kutatásnak figyelembe kellene vennie a kozmikus sugarak hatását is.

Amikor a tudósok földön kívüli élet jeleit keresik, először az úgynevezett "lakható övezeten" belül lévő égitesteket vizsgálják, ugyanis ez az a csillag körüli tartomány, ahol a napfény hatására sem túl meleg, sem túl hideg nincs ahhoz, hogy a felszínen folyékony víz létezhessen. Egy kutatócsoport azonban most egy másik lehetséges élettérre is javaslatot tett: a radiolitikus lakható övezetre, ahol a kozmikus sugarak elegendő energiát termelhetnek ahhoz, hogy életet támogassanak a víz alatt vagy a jég mélyén.
Lehetséges, hogy az élet sokkal több helyen képes fennmaradni, mint eddig gondoltuk. Ahelyett, hogy csak meleg, napfényes bolygókat keresnénk, mostantól számításba vehetünk hideg és sötét helyeket is, amennyiben a felszín alatt van némi víz, és ezek a területek ki vannak téve a kozmikus sugaraknak.
- mondta Dimitra Atri asztrofizikus, és a tanulmány társszerzője egy nyilatkozatban.
A tanulmány, amely július 28-án jelent meg, a Mars, valamint a Jupiter holdja, az Európa, és a Szaturnusz holdja, az Enceladus életfenntartó lehetőségeit vizsgálta. Ezek a jeges világok a felszínen meglehetősen barátságtalanok az általunk ismert élet számára, de a felszín alatt hatalmas mennyiségű folyékony vagy fagyott vizet rejtenek.
A kutatók azt vizsgálták, hogy a kozmikus sugárzás képes lehet-e kémiai reakciókat beindítani a vízben olyan mértékben, hogy az biológiai aktivitást támogathasson. A Földön a legtöbb kozmikus sugár nem jut át a bolygó vastag légkörén, de olyan égitesteken, amelyeknek vékonyabb a légkörük, ezek a sugarak elérhetik a felszínt, sőt talán a felszín alatti rétegeket is.
A kutatócsoport számítógépes szimulációkat használt arra, hogy modellezze, mekkora energiát juttathat el ez a kozmikus sugárzás a Mars, valamint olyan égitestek, mint az Europa-hold felszín alatti jegeibe és vízrétegeibe. Az eredményeik az sugallják, hogy bizonyos nagy energiájú részecskék valóban elérhetik a felszín alatti rétegeket. Ott ezek a sugarak képesek lehetnek szétbontani a vízmolekulákat, elektronokat szabadítva fel, és ez potenciálisan elegendő energiát biztosíthat az élet támogatásához, vagy akár elindításához is.
A kutatók előrejelzése szerint a Szaturnusz jeges holdja, az Enceladus rendelkezik a legnagyobb potenciállal az élet fenntartására, ezt követi a Mars. Az asztrobiológusok az elkövetkező években közelebbről is tanulmányozni fogják ezeket a világokat, többek között a Atacamai Nagyméretű Milliméteres/Szubmilliméteres Hálózat nevű teleszkóp, valamint a NASA Europa Clipper nevű űrszondája segítségével, amely jelenleg úton van a Jupiter holdjához - írta a Live Science.





