tóth gabi
A Naprendszer egyik távoli bolygójának holdja, a Miranda vizet tartalmazhat.
Az Uránusznak legalább 27 holdja van és egy igazán látványos bolygó. Az ember azonban csak 1986-ban pillantotta meg először a Miranda nevű holdat, amikor a NASA Voyager 2 űrszondája az első közeli képeket vissza tudta sugározni.
Ezek az első felvételek lenyűgözték a tudósokat, mivel egy hasadékokkal és bizarr alakzatokkal teli világot mutattak, amely nem hasonlított semelyik más égitestre sem a Naprendszerben. A tudósok a Miranda különleges felszínének tanulmányozása során megdöbbentő felfedezést tették: miután átnézték a Voyager 2 felvételeit, majd modern számítógépes modellezési technikákkal rekonstruálták a Miranda múltbeli geológiáját. A számítógépes adatok szerint 100-500 millió évvel ezelőtt a Mirandán egy 99 kilométer mély óceán volt, amely egy több mint 30 kilométer vastag fagyott jégkéreg alatt rekedt. Eredményeik arra is utalnak, hogy a bolygó még nem fagyott szilárdra, vagyis a jég alatt még folyékony víz található. Egy bonyolult jelenség, az úgynevezett orbitális rezonancia miatt az Uránusz gravitációja nyomja és szorítja a Miranda magjában lévő kőzetet, ami súrlódást okoz, és elegendő hőt biztosít ahhoz, hogy a felszín alatti jég megolvadjon. A majdnem 100 kilométer mélyen futó óceán mára már vesztett ugyan egykori nagyságából, ám nem tűnt el teljesen. Az izgalmas felfedezés friss és alapos vizsgálatát azonban megnehezíti az Uránusz Földünktől való 2,6 milliárd kilométeres távolsága.