Jól tudjuk: a városon kívüli élet nem mindenki számára ideális életforma, főleg a földművelés és az ahhoz kapcsolódó tevékenységek. Ám amennyi árnyoldala lehet ennek az életvitelnek, legalább annyi mentális előnnyel is járhat, ha valaki nem az irodában, hanem a földeken tölti a hétköznapjait.

Hihetetlen, milyen jótékony hatása van a kapálásnak / Fotó: pexels

Evolúciósan kötődünk a természethez

A szabad ég alatt végzett munka, valamint a természetes környezetben töltött órák eredendően az emberi lét alapjai, a világ fokozatos fejlődésével és modernné válásával azonban eltávolodtunk mindettől, és megváltozott a természettel való kapcsolatunk.

– Rengeteg pszichológiai kutatás támasztja alá, hogy pozitív hatással bír a szorongás és stressz szintjére a természetközelség, hiszen evolúciósan nem a városi környezetre lettünk programozva – magyarázza Sárga Noémi, pszichológus.

– Ha végignézünk a világtörténelmen, láthatjuk, hogy több ezer év telt el, mire létrejöttek a városok, és azokban kezdtek el élni, dolgozni az emberek. Egészen addig az volt a normális, hogy állatok, növények és természet veszi körbe az egyént, aki a nap nagy részét a szabadban tölti. Ma már nagyon mások a körülmények, ám az idegrendszerünk és testünk nem volt még képes adaptálódni a megváltozott feltételekhez, azaz a főként városi léthez, ami a tanulmányok szerint sok tekintetben negatívan hat ránk.

Hatással van a testi-lelki egészségre

A szakértő mindezt a biofília elmélettel magyarázza, ami az ember veleszületett természetszeretetét jelenti. Ez alapján elmondható, hogy van egy biológiai és genetikai programozottságunk, ami miatt ősidők óta kapcsolódunk a természettel, és ösztönösen vonzódunk annak közelségéhez. Az ilyen közegben való jelenlét képes csökkenteni a kortizol szintjét, ezzel a stresszt és szorongást, segít fókuszálni, javítja a hangulatot és az alvásminőséget. A földi és kerti munkák, a zöldség- és gyümölcstermesztés, illetve az állattartás világában sokkal könnyebb jelen lenni, és a „most”-ra fókuszálni. Az ilyen foglalkozással járó napi szintű fizikai aktivitás a testi egészséget is támogatja, segít a feszültséglevezetésben, a dopamin- és endorfintermeléssel jobb közérzetet biztosít.

– A kétkezi munka, a kertészkedés, az állatokkal való foglalkozás nagy mértékben növeli a kontroll érzését is. Amikor irodai munkát végzünk, általában nem látjuk a feladatok végét, főleg, ha olyan területen dolgozunk, ahol akár évek múlva mutatkozik csak meg az erőfeszítéseink hatása, vagyis egy kézzelfogható eredmény. Ennek éppen az ellenkezője történik a földi munkálatok során, hiszen ott minden egyes nap végén sorra vehetjük és elkönyvelhetjük, mivel haladtunk, mit értünk el. Ez növelheti az énhatékonyságot, ami hozzájárul az önbizalom-növeléshez, a jobb teljesítményhez, a stressz és a depresszió megelőzéséhez – részletezi a pszichológus.

– Egy másik fontos aspektus a pszichés jólét tekintetében, hogy a vidék adta kisebb közösségben az emberek képesek lehetnek jobban kapcsolódni egymáshoz, mindez érzelmi stabilitást adhat. Ugyanakkor megjelenhet az egymásra utaltság, a közösen megoldott feladatok az összetartozás-érzést erősíthetik, ami szintén kulcsfontosságú tényező a mentális egészség szempontjából. Megtapasztalható az elcsendesedés is: a természet nem rohan, megvannak a maga folyamatai, a saját ciklusai, amit idővel az is felvesz, aki minden nap benne él és vele együtt létezik. Ennek az összhangnak köszönhetően csökkenhet a kognitív túlterhelés, a túlgondolás esélye, a mérsékeltebb ingerek kedvezően hathatnak az elmére, akár meditatívak is lehetnek a város folyamatos ingerei híján.

Az élővilághoz igazodó mindennapok

A vidéki életvitel többnyire a természetes ciklusokat, azaz a napszakokat, évszakokat és az élőlények ritmusát követi, ami segíthet a belső egyensúly megtalálásában. A kétkezi életmódban a döntéseket jellemzően gyorsan, intuitíven kell meghozni, az egymásra épülő napi feladatok és kihívások nem sok időt hagynak a gondolkodásra. Emiatt a földművelő embereknek ritkán kell a döntésképtelenség terhével küzdeniük, és a problémamegoldó-képességük is fejlettebb lehet. Kevésbé érinti őket a rumináció, azaz a túlgondolás és rágódás, mert a természet közelében leegyszerűsödik az élet: konkrét feladatok és a meghatározott folyamatok mentén zajlik a munka.

– Végezetül érdemes kitérni az ökopszichológiai perspektívára, a viszonylag fiatal, de annál népszerűbb megközelítésre, ami azt vizsgálja, milyen kapcsolat van a természet és az emberi lélek között. Vajon miként tud az ember a természettel együtt élni, szimbiózisba tud-e kerülni vele, továbbá hogyan lehet az élővilág a partnerünk abban, hogy a mentális folyamatainkat egyensúlyban tartsuk? A tudományterület főként azt hangsúlyozza, hogy az ember a természet szerves része, nem csupán erőforrás, de partner is, aki gyógyító erővel bírhat – hívja fel a figyelmet a szakember.

Hátrányai is lehetnek a vidéki életnek

Hajlamosak lehetünk idealizálni, akár romantizálni a vidéki életet, pedig ennek a létformának is megvannak a maga kihívásai.

Kemény fizikai munka

A földművelés állandó fizikai megterheléssel jár, ami hát-, derék- és ízületi fájdalmakat, krónikus fáradtságot idézhet elő.

Híján a szabadságnak

A kétkezi munkát végzőknek kevés igazi pihenőnapjuk van, a mezőgazdaság nem ismer hétvégét vagy ünnepnapot, az állatokat és a növényeket naponta gondozni kell.

Anyagi nehézségek

Egy gazdálkodás jövedelme ingadozó lehet, gyakran szezonális. A nem befolyásolható külső körülmények a termések mennyiségét és minőségét is befolyásolják, ami pénzügyi kiesést okozhat.

Limitált kapcsolódás

A gazdaságok sokszor távol esnek a településektől, ami magányossá teheti a mindennapokat, főleg, hogy itt korlátozottak a kulturális, szórakozási és közösségi programok.

Nincs a földeken kívül élet

Az állatok és a termőföld nem vár, a gazdák nem engedhetnek meg maguknak hosszabb távollétet. Emiatt a hobbik és egyéb tevékenységek is háttérbe szorulnak.

(FANNY)

Vajon boldogabbak, akik kapálnak? Így hat a lélekre a földművelés