Lassan elsötétül a világ: 15 szívszorító vallomás

„Ma döbbentem rá, hogy lassan megvakulok: egy nap nem fogom látni a gyerekeimet, sem a világot.”

„Stroke-om volt, ami a hallásomat és a látásomat is károsította. Színvak lettem, és a zenét sem úgy hallom mint régen.”

„Még csak 30 vagyok, és lassan, de biztosan romlik a látásom. A lépcsőket például már nem igazán látom, nagyon félek a lépcsősoroktól.”

„Elmondtam a barátnőmnek, hogy meg fogok vakulni, erre szakított velem. Most mit csináljak?”

„A legtöbb ismerősömnek fogalma sincs róla, hogy meg fogok vakulni. Nem akarom elijeszteni őket.”

„24 éves vagyok, és hamarosan megvakulok. Nagyon durva érzés.”

„Nem számítottam rá, hogy alig 20 évesen szembe kell néznem a vaksággal. Lassan kezdem elfogadni, de nem könnyű.”

„Félek, és reménytelennek érzem a helyzetemet. De nem adom fel.”

„A vezetés hiányzik a legjobban. A régi barátaim pedig sehová sem mernek elhívni, mert nehéz lenne eljutnom oda. Lassan a látásom és a hallásom is elvész.”

„Nem tudom mennyi van hátra, és a látásom is folyamatosan romlik. De a férjem azt mondta, mindig velem marad. Nagyon szeretem.”

„Az orvosok szerint heteken belül megvakulok. Azt hiszem, törlöm a gépemen a keresési előzményeket, amíg még megtehetem.”

„Félek elmondani a vőlegényemnek, hogy hamarosan nem fogok látni az egyik szememre, és az orvosok semmit nem tudnak ezzel kezdeni.”

„Lassan megvakulok. Művészettörténetet tanulok, és nem szeretnék belegondolni, hány festményt nem fogok látni.”

„Az orvosok szerint egy-két éven beül meg fogok vakulni. Az állásinterjún hazudtam ezzel kapcsolatban, hogy megkapjam a munkát.”

„Az állítólagos legjobb barátnőm csak akkor beszél velem, ha akar valamit. Arról persze fogalma sincs, hogy meg fogok vakulni. Végtelenül szomorúnak érzem magam, egyedül vagyok...”