kulcsár edina
A húsvéthoz számos néphagyomány kapcsolódik, úgy mint a tojásfestés, a barkaág díszítés és a sonkafőzés. De miért locsolkodunk húsvéthétfőn? Ennek jártunk most utána!
A tojás úgy lett a húsvét központi eleme, hogy egy termékenységi szimbólumról van szó, a barkaág a pálmaágat helyettesíti ott, ahol utóbbi nem honos, a sonkaevés a böjthöz és a disznóvágáshoz köthető eleme a húsvétnak, a locsolkodás pedig a következőképp kapcsolódik az ünnephez!
A locsolás az emberiséggel csaknem egyidős termékenységkultusszal van kapcsolatban, de a vízzel való meghintés utal a keresztség jelére és tartalmára. A szokás arra a legendára is visszavezethető, ami szerint locsolással akarták elhallgattatni a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat, illetve a Krisztus sírját őrző katonák úgy csillapították le a feltámadás hírére összesereglett és ujjongó asszonyokat, hogy lelocsolták őket vízzel.
A középkorban Konrád Waldhauser (1326-1369) írt elsőként a locsolkodásról, mint szokásról. Ez a szokás már akkor ismert volt a Szlovákok között, Csehországban, Ukrajnában és Lengyelországban is a Wikipédia szerint. Magyarországon csak később, a 17. században terjed el a szokás, legalábbis írásos emlékek csak ekkortól kezdve maradtak fent. 1736-ban Apor Péter egy művében ezt írta:...
úrfiak, alávaló, fő és nemes emberek húsvét másnapján az az vízben vetü hétfün járták a falut, erősen öntözték egymást az leányokat hányták az vízben...
A néphagyományban az öntözés miatti bő termést, a megtisztulást és a termékenységet jelképezi a húsvéthétfői locsolkodás, ami egy közép-európai húsvéti hagyomány. A szokás szerint húsvéthétfőn hajnaltól kezdve a fiúk vízzel -manapság inkább illatos kölnivel- locsolják meg a lányokat.
Vízbevető, vízbehányó hétfőnek nevezik a húsvéthétfőt, mikor is még ötven évvel ezelőtt is vödörnyi vízzel locsolták, vagy az itatóvályúba dobták a lányokat, akik a nemes alkalomra a legszebb ruhájukban pompáztak. Ez a szokás sokat finomodott azóta, ma már pedig inkább illatos kölnivel szokás a lányok haját „megöntözni”. Apropó kölni: a vödör vizet a két világháború között váltotta a szagos vízzel, leginkább rózsavízzel való locsolkodás Magyarországon.
A locsolkodással egyenértékű szokás volt még a vesszőzés is, amit a sibának nevezett, általában fűzfavesszőből font vékony korbáccsal hajtottak végre a legények: ezzel csapkodták meg a lányokat. A vesszőre ezután a lányok szalagot kötöttek és a fiúkat borral vendégelték meg. Szokás volt még a hajnalfa állítás is. Húsvét vasárnap hajnalán a legények a kiszemelt lány kerítéséhez egy fiatal fát erősítettek, majd másnap bebocsátást kérve alaposan megöntözték a lányt.
További információk a húsvéti hagyományőrző programokról itt olvashatók.