kulcsár edina
A két végén rojtozott selyempapírba, színes alufóliába csomagolt szoloncukrot több száz éve esszük, de csak ilyenkor, karácsony környékén.
Mióta vesszük és esszük a szaloncukrot, és mire figyeljünk a vásárláskor? Összegyűjtöttük!
A ma ismert szaloncukor története a formázott fondanttal kezdődik, amit Franciaországban már az 1890-es években is legalább 17-féle ízesítésben kínáltak a vendégeknek tálkából a szalonban, ahol a fenyőt is felállították karácsonykor. Egyesek szerint a neve is innen ered, míg mások a név kitalálójának Jókai Mórt tartják, aki szalonczukedlinek hívta a selyempapírba csomagolt finomságot.
A csokival bevont, fára akasztott verzió csak a 60-es években kezdett el elterjedni és sokak szerint tulajdonképpen magyar találmány, bár hivatalosan nem hungarikum. A szaloncukor készítésével ugyanis egészen biztosan magyar cukrászok kezdtek el először foglalkozni még az 1800-as években, és azóta is kizárólag a magyarok készítik ebben a formában. A fenyőfa szaloncukorral való díszítése is csak nálunk divat, ezt eleinte csak a tehetősebb családok engedhették meg maguknak.
A hivatalos előírások szerint a következő típusú szaloncukrokat lehet árulni:
Ezeken belül pedig létezik úgynevezett fondan szaloncukrok vagy más néven konzum szaloncukrok, töltött és dúsított fondan szaloncukrok, zselés szaloncukrok, marcipán-szaloncukrok és vajkaramellás szaloncukrok is.
Legyen szó bármilyen szaloncukorról, a szemek száma a csomagolásban 1 kg termékben legalább 70 szem kell, hogy legyen. A megnevezésnek tartalmaznia kell a szaloncukor fajtáját, mártott termék esetén utalnia kell a névnek arra is, mivel van bevonva, töltött termék esetén pedig a töltelék típusára is. Ezen kívül vásárláskor mindig ellenőrizzük le, hogy a csomagoláson fel van-e tüntetve a fantázianéven kívül a termék pontos megnevezése, a gyártó, forgalmazó neve és pontos címe, a minőség megőrzési idő, az összetevők listája és töltött termék esetén a gyümölcstartalom, valamint az allergén anyagok. Ezen kívül: