LELKIZŐ
„A sérült lányokat szeretem” – Mester Tamás párkapcsolatról, egyedüllétről, családról, halálról beszélt
Létrehozva2025. 05. 30. 13:14
A zenész őszintén mesélt arról, miért nem lett apuka, hogyan viszonyul a nőkhöz és hogyan változott meg 54 éves korára. Mester Tamás gondolatai egyszerre bevállalósak és felszabadítóak.
„Egy meditáció közben láttam magam előtt azt a születés előtti elágazást, hogy milyen neműnek szeretnék születni. Előttem úgy jelent meg, hogy melyik játékot szeretném játszani” – mondta Mester Tamás a LélekKözösség Peller Mariannal című műsorban, ahol hosszú idő után újra interjút adott. Az énekes és zeneszerző most a meditáción és önreflexión keresztül próbálja megérteni saját létezésének mélyebb rétegeit.
Mester Tamás számára nem egyértelmű, hogy a felnőtté válás egyben férfivá válást is jelent
Mester Tamás, aki a nyilvánosságtól sok tekintetben visszavonult, most őszintén beszélt arról, hogy miben hisz. Számára nem egyértelmű, hogy a felnőtté válás egyben férfivá válást is jelent-e. „Mindenki felnő, de az egyik legfontosabb feladatunk, hogy visszatalálunk-e a gyermeki énünkhöz is” – emelte ki a belső gyermek fontosságát és annak megélést az énekes.
Mester saját fiatalkoráról is őszintén mesélt.
Lázadó, rosszfiú voltam. Sőt, életem nagy részében az vagyok, de ez felvett szerep. Nem mindig élvezetes szerep, de a hozadéka jó.
Hozzátette, hogy felismerte, ezek a szerepek csak eszközök, nem azonosak a valódi énjével.
A szerepek mellett a családhoz fűződő kapcsolatai is szóba kerültek. „Anyum igazi nőies nő volt, nem volt benne erőteljesség. Apum férfias, de érzékeny. Anyum ellen soha nem lázadtam, jó fia voltam.” Édesanyja elvesztése mély nyomot hagyott benne: „Amikor ő meghalt, az nekem egy nagyon komoly törés volt. Én úgy gondolom, hogy ő (is) örökre él – persze nem a földi színtéren. A fizikális hiányt persze megélem.”
Apjához fűződő kapcsolata inkább a konfliktusokról szólt, ugyanakkor megható emléket is felidézett.
Emlékszem apum arcára, amikor először láttam a büszke mosolyt az arcán egy koncertem után. Nehezen fogadta el ezt az utamat, ő értelmiségit szeretett volna belőlem.
Lemondott az apaszerepről
A gyermekvállalásról szólva meglepően nyíltan beszélt és osztotta meg a benne élő ellentmondásokat.
Először szerettem volna megtalálni gyermekeim édesanyját. Nem találtam meg soha. Most már a korom szerint is súlyoznom kell... Mire felnőne, a korom szerint egy öreg bácsi lennék. De nincs bennem hiányérzet
– jegyezte meg, és bevallotta, néha megérinti a magány, de egyedül is teljes embernek érzi magát. Ha mégis valaki megérinti a szívét, az különleges típus.
Akkor szeretek bele valakibe, ha úgy érzem, hogy vigyázni kell rá. A sérült lányokat szeretem. Ha van benne egy kicsi őrültség, zakkantság.
„Nem hozhatom már a rosszfiús, csajozós szerepet”
A korral való szembenézés is időről időre előkerül az életében. Tükörbe nézve és a lelkét, szellemét megtapasztalva nem látja és nem érzi magát 54 évesnek. Ugyanakkor testi tünetei időnként jelzik számára az idő múlását.
Úgy érzem, mintha lenne egy hiba a rendszerben. Olyan, mintha az öregedés nem lenne természetes. Én úgy fogom fel, mintha valami betegség lenne az öregedés.
Mester szerint ötven körül újra kell definiálnia önmagát. „Nem hozhatom már a rosszfiús, csajozós szerepet. Váltani kell. Kitalálni újra magad. Nem megtalálni. Szerintem ez a játék.”
A lélek örök – vallja: „A testem egy avatár, amit most viselek, aztán elhagyom. A halálunk után is ugyanez történik, a lélek tovább megy.”
Mester Tamás interjúja nem csupán személyes, de univerzális gondolatokat is hordoz. Egy ember, aki a zene világából teljesedett ki a lélek ösvényein – és aki ma is keresi, hogyan lehet szabadabban, őszintébben, szerepek nélkül élni.
Ripost hírek
