tóth gabi
Az elmúlt két évben a rácsok mögött töltötte a karácsonyt a volt villalakó. Aurelio idén viszont már nem csak, hogy szabad emberként, de saját családjával töltötte az ünnepeket, újévkor pedig fontos fogadalmat tett.
Hatalmasat változott a korábbi VV győztes élete, amióta kijött a börtönből. Aurelio főállású édesapa lett, aki ráadásul bele is szeretett gyermeke édesanyjába.
Amikor a börtönben megtudta Aurelio, hogy kislánya született, úgy érezte majd kirobban az örömtől, mert imádja a gyerekeket. Amikor elhagyhatta két év után a büntetés-végrehajtási intézményt, első útja kislányához vezetett. Aztán szinte első naptól nem csak Szofival, de édesanyjával, Nikivel is együtt élnek, barátságukból szerelem lett. Így Aurelio idén nem csak szabad emberként ült a karácsonyfa előtt, hanem családos emberként.
„Sok boldog pillanatom volt már az életben, de azokat nem lehet ezzel az érzéssel összehasonlítani” – kezdte Aurelio.
Az, hogy saját családdal töltöm a karácsonyt, ha nevezhetem így magam, családfőként, ez mindennél többet ér és mindennél nagyobb boldogság. Én nagyon szeretem a karácsonyt, mindig is nagyon szerettem, Niki is szereti, de így, hogy van egy kislányunk, boldogok vagyunk, szeretjük egymást, ez egy Ötöslottó főnyeremény!
A sztárapuka párja elárulta: 24-én díszítették fel a karácsonyfát, hogy amikor kislányuk felkel és meglátja, rácsodálkozzon - és így is lett. Mindkettőjük családjában megvannak a hagyományok, azokat is igyekeztek betartani. Például az ajándékozásban.
„Jaj Szofit nagyon elkényeztettem ajándékokkal, meg a páromat és édesanyámat is. Nekem anyun kívül alig él valaki a felmenőim közül, de Nikinek nagyon sok van, ez volt az első karácsonyom ekkora rokonsággal, mindenkit megleptünk valamivel. Én imádok adni, kapni, tudom közhelyes, de nem annyira. Mert nekem meg van mindenem!”
A volt villalakó azt is bevallotta: karácsony előtt elég sokat sírt, ilyenkor felerősödnek az érzelmek, mint például a hiány. Édesapja kilenc évvel ezelőtt hunyt el és hiánya mai napig fájó.
„A kapcsolatunk, amikor gyerek voltam, akkor édesanyámmal szorosabb volt, nagyon anyás voltam. De jó pár év múlva ez megváltozott, nagyon apás lettem. Úgy hozta az élet, hogy akkor hozzá kerültem közelebb, mert anyám ugye elköltözött a családi házból, és én apu mellett tettem le a voksomat. Aztán 2024 november. 14-én vesztettem el, már kilenc éve volt novemberben. Ennek a feldolgozása nem volt könnyű, de most már együtt lehet élni az érzéssel. De persze ettől ez az űr még mindig megvan, főleg az ünnepek alatt. De én hiszek a sorsban, ennek valamiért így kellett lennie. És hiszek a reinkarnációban is, néha úgy érzem, hogy a lányom az apám! Szóval most is együtt karácsonyoztunk…”
Évek óta dohányzik az egykori villalakó, nem is titkolja, ez a függősége. Aurelio utálja, hogy cigizik, de egészen mostanáig nem ért meg benne a gondolat, hogy leszokjon.
„Teljesen felesleges, egészségtelen és drága dolog. Arról nem beszélve, hogy nem akarom, hogy a lányom azt lássa, ahogy dohányzom, nem akarom, hogy azt higgye, hogy ez így jól van és ő is cigizzen! Fogok ezzel kapcsolatban egy csoportot is csinálni a közösségi oldalamon, teljesen ingyenes lesz, egy közösség lesz, bízom benne, bárki csatlakozhat, aki most akar leszokni, vagy már többször próbálta, de nem ment neki. Egy támogató közeg mindig segítség, motiválhatjuk majd egymást. Szóval ne dohányozzál, borzasztó dolog, nagyon káros! És amellett, hogy tényleg nagyon egészségtelen, semmilyen hatása nincsen, csak negatívumokat lehet ellene felhozni. Nagyon büdös is, sárgítja a fogakat, és még csak nem is nyugtat, mint ahogy azt sokan mondják, hogy azért gyújtanak rá, hogy megnyugodjanak egy-egy stresszes helyzetben. Egyébként azt vettem észre, hogy egyre gázabb is, ciki! Szóval január 1-től leszokunk a cigiről!”