kulcsár edina
Nem telnek tétlenül Aurelio napjai a rácsok mögött. Noha a volt valóságshow-szereplő nem tagadja, hogy megviseli őt a rácsok mögötti élet, igyekszik a lehető legtöbbet kihozni a helyzetből.
3 év öt hónap: ennyit kapott Aurelio, miután elítélték emberrablás miatt, hozzávéve egy korábbi felfüggesztett bünetését is. A valóságshow-szereplőt érthetően megviselte a börtönben eltöltött közel másfél év, azonban az is tisztán látszik rajta: sokat változott a rácsok mögött. Mondhatni: mintha kicserélték volna.
Az elítélthez a hot! magazin jutott be, hogy részletesen elbeszélgessenek vele a benti világról. Aurelio elárulta: egy éve minden egyes nap dolgozik. Korábban csontvázak összeszerelését végezte, néhány hónapja azonban váltott.
"Egy nagyobb szalámicég pamut bevásárlószatyraival foglalkozom. Az én dolgom az, hogy ezeket összehajtogassam kicsire. Ez egy terápiás munka. Egy idő után nagyon monoton minden, és nem sok inger ér bennünket, ezért jót tesz a változatosság. Jó dolgozni, mert az ember érzi, hogy van haszna, és az idő is jobban megy vele.
Nem akartam semmittevő lenni a börtönben. Szokatlan, mert régen nem volt soha olyan munkahelyem, ahol reggel hattól délután egyig kellett gürizni, de nem panaszkodom
– jelentette ki, hozzátéve: természetesen egy cseppet sem könnyű a benti élet.
"Voltam már jobban is, de egy idő után az ember beleszokik ebbe a környezetbe. Inkább úgy mondanám, hogy elviselem, de finoman fogalmazva már nagyon nehéz."
Aurelio arról is beszélt: a napjait a munka mellett az egyórás dolgozói séta, az olvasás, az olasz nyelvtanulás és a hírnézés tölti ki, de természetesen a bezártság és a szerettei hiánya rendkívül megviselik őt. Ami azonban képes tartani benne a lelket: kislánya, Szofia Annabella.
"Nagyon nehéz kijönni a mélypontból. Ami ilyenkor erőt szokott adni, az az, hogy abban biztos vagyok, hogy a nagyján már túl vagyok. Illetve a kislányom. Amikor magam alatt vagyok, erőt ad abban, hogy bírni kell, van értelme újrakezdeni a kinti életet. Ez ad stabilitást, hogy kint vár egy gyönyörű, egészséges kislány. De néha ez sem elég. Ezeket a mélypontokat megélem, hagyom, hogy átmenjenek rajtam. Elég sok ősz hajszálam lett, amióta bent vagyok; ha nem tenném ezt, akkor haj nélkül vagy fehér hajjal szabadulnék."
Aureliónak egyébként havonta kétszer van lehetősége videóchatelni, ekkor édesanyjával, kislányával, valamint gyermeke anyjával beszélget.
Aurelio azt is felfedte: bizony ő is érzi: más ember lett a börtönben.
"Régen párkapcsolatfüggő voltam; tizennégy éves korom óta nem éltem egyedül, menyasszonyom is volt már. Voltak olyan nők az életemben, akiket nem becsültem meg. A börtön nagyon megváltoztatott. Most már sokkal megfontoltabban és átgondoltabban akarok választani valakit magam mellé. Egy elég megosztó személyiség voltam a médiában. Voltak bicskanyitogató momentumaim, ezzel tisztában vagyok.
Régen azt gondoltam magamról, hogy bármit megtehetek, amit csak akarok. Ez egyáltalán nincs így, a szabályok rám is vonatkoznak. Nem voltam az, aki igazából lenni szeretnék.
Nem szeretnék egy labilis férfi lenni, erősebb és határozottabb akarok lenni" – szögezte le.
A híresség úgy érzi, amióta bevonult a börtönbe, a körülményekhez képest megnyugodott a lelke.
"Mielőtt bejöttem, az utolsó másfél évem álmatlansággal és rémálmokkal telt. Katasztrofális volt, nem nagyon tudtam aludni, nagyon szar állapotban voltam. Aztán bejöttem, eltelt két hónap, helyreállt a bioritmusom. Fura ezt mondani, de jobbakat alszom bent, mint kint" – állította Aurelio, akinek az édesanyját megviseli ez az időszak.
Nagyon szenved. Vár haza, és hisz bennem. Látja, hogy sok mindenben változtam. Csúnya ezt mondani, de örül, hogy azzal, hogy bejöttem, kicsit benőtt a fejem lágya. Ennek sokkal rosszabb vége is lehetett volna. Nagyon elszaladt velem a ló, és ez volt a fék.