Megrendülve nyilatkozott a váratlanul elhunyt Börcsök Enikő barátja

Börcsök Enikő azok közé tartozott, akiknek nagyon küzdelmes életet szánt a sors, ő mégis mosolyogva, tele reményekkel vette az akadályokat. Egészen január 28-ig, az 53. születésnapjáig.

Aznap reggel egy kórházi ágyon a súlyos vesebetegséggel küzdő színésznő örökre lehunyta szemét.

A Jászai Mari-díjas művésznő sosem titkolta betegségét. Nyíltan beszélt arról, hogy kétszer is átesett vesetranszplantáción, a második jól sikerült: így 2003 óta egy elhunyt férfi veséjével élt tovább. Tavaly augusztusban aztán jött az aggasztó hír: a színésznő bizonytalan időre újabb kezelésekre szorult, ezért még a vígszínházi szerepeit is át kellett adnia. Akkor, tavaly nyáron még optimistán nyilatkozott a Borsnak.

„Köszönöm a megkeresést, remélem, novemberben már vissza tudok menni játszani, addigra véget érnek a kezelések, és a színházak is nyitva lesznek a járvány alatt. A koronavírus miatt így is komplikáltabb a helyzet, de én nagyon bizakodóan tekintek a jövőbe” – mondta akkor a lapnak.

Ez a bizakodás és életszeretet élete utolsó pillanatáig elkísérte. A Ripost elérte a színésznő egyik jó barátját, aki már több mint két évtizede mellette állt jóban-rosszban.

„Több mint húsz éve ismertem Enikőt, az első vesetranszplantációja idején találkoztunk először. Rengeteget tett a Transz­plantációs Alapítványért, önkéntesünk és kurátorunk is volt. Egy csodálatos, csupaszív nő volt, hihetetlen életszeretettel. Hétfőn beszéltem vele utoljára, akkor még nagyon bizakodó volt. Azt mondta, várja az újabb dialízist, bár a veséje leállt, tisztában volt vele, hogy egy kapott vese nem örök életű. Tervezte, hogy hol fogják dializálni. Szerdán újra hívtam, de akkor már nem ő vette fel a telefont, hanem az élettársa, József” – kezdte elcsukló hangon lapunknak Börcsök bizalmasa, a Transz­plantációs Alapítvány munkatársa, aki azt is elárulta, hogy teltek a színművésznő utolsó órái.

„Enikő a kórházban töltötte élete utolsó napját, szerdán már egész nap aludt, de a kedvesének megengedték, hogy mellette legyen és fogja a kezét. Nagyon szerettük őt, a gyerektáborokban is mindig segített önkéntesként. Elképesztő lelkesedéssel vetette bele magát a közös munkába. Imádták a szülők, a gyerekek, kevés csodálatosabb embert ismertem. Azután is játszott, alkotott, hogy először ki kellett venni a veséjét és három évig dializálták. Óriási veszteség, hogy elment„ – mondta megrendülten a transzplantációs alapítvány munkatársa.

A Ripost azt is megtudta, hogy Enikő osztálya a Színház-és Filmművészeti Egyetemen tegnap akarta felköszönteni a művésznőt az 53. születésnapján. Azt tervezték, hogy az utcáról énekelnek neki, ő meg az ablakon át fogadja a gratulációkat.

A sors azonban máshogy akarta.