Édesapja halála után a munkába menekült a magyar színésznő

A Kossuth-díjas színésznő a jeles évforduló alkalmából exkluzív interjút adott a %RIPOST% napilapnak. Básti Juli sorozatunk befejező részében őszintén vallott szülei elvesztéséről, sikereiről és arról, hogy mit vár még az élettől.

%Ripost%: Édesanyjával mindig is különleges kapcsolata volt. Miután felnőtt, azután is egy házban, szomszédokként éltek. Édesapja, Básti Lajos 66 éves volt, amikor meghalt. Hogyan tudták átvészelni azt az időszakot?

BJ: A barátok nagyon sokat segítettek! Édesanyámnak volt egy barátnője, a kolléganője, Dániel Vali, aki akkor odaköltözött hozzánk. A gondoskodását, törődését nem lehet meghálálni. Tartotta bennünk a lelket, főzött nekünk, simogatott, becézgetett, jókedvre derített bennünket. Egyik sírógörcsből a másik röhögőgörcsbe váltottunk! Felfoghatatlan volt a hiány, főleg anyámnak, aki ekkor 45 éves volt, és az öcsémnek, aki akkor még csupán 13. Nekem könnyebb volt a helyzetem, mert akkor már a főiskolára jártam, hajnalban keltem és éjfélig bent voltam. Éppen a felnőttkor küszöbén álltam. Engem a munka, anyámat a barátai tartották életben. Még ma is csodálom, hogy micsoda erő és önfegyelem volt benne. Átformálta az életét, mert fel kellett nevelni a testvéremet. Anyám, aki igazi bombázó volt, apám halálakor megtört. Azt, hogy életben maradt egyáltalán, a barátainak köszönheti.

%Ripost%: Jövő hónapban betölti a hatvanadik életévét. Melyek voltak a legszebb pillanatok eddigi életében?

BJ: Egyértelműen a gyermekeim születése volt a legszebb, amikor a kezembe vehettem őket. De azt se felejtem el, amikor külföldön turnéztunk a Katona József Színházzal, és felállva ünnepeltek bennünket. Ahogyan az is csodálatos volt, amikor utoljára játszottuk a Három nővért, és ellepte a virágözön a színpadot, ott sírtunk és zokogtunk.

Az interjú folytatását elolvashatod a %Ripost% napilap csütörtöki számában