Ruhával rejtegeti betegségét, zsibbadó karját Bangó Margit

Csak ritán beszél arról Bangó Margit, hogy egy daganat van a testében. Amitől gyakorta zsibbad a teste. A Borssal most kivételt tett.

Jobb hallgatni?

-Nem beszélünk róla! Jól vagyok. Ahogy színpadra lépek, húszéves leszek. Mondjuk, amikor lejövök, százhúsz! A színpad egészséget, erőt ad, megfiatalít. Olyan őrjöngés van a koncertjeimen, mint egy rockkoncerten. Háromtól a százhárom évesig mindenki táncol, énekel, ez felemelő érzés.

Margit szembenézett a gyilkos kórral, de csodával határos módon sikerült felépülnie. Egy daganat maradt csak a testében, de azt évek óta nem hajlandó megműtetni.

Zavarja, ha szóba hozzák

– A felkaromban van, libatojásnyi daganat, de ez nem veszélyes. A bőr alatt van, az izmok fölött. Néha kicsit zsibbad a karom, de semmi több. Ha muszáj lesz, majd kivetetem. Emiatt soha nem járok ujjatlanban, még civilben sem. Zavar, ha rákérdeznek, vagy a régi dolgokkal hozzák kapcsolatba.

– A hajamból is elegem van, fodrászhoz is utálok már menni, mert olyan sok és hosszú, hogy három-négy óra, mire megcsinálják. Ha levágatnám, akkor rákérdeznének: már megint visszajött a gyilkos kór? Nem, és nem is fog! Hiszem, hogy a Mindenható szeret.

Isten megsegíti

Mindig, minden bajom, gondom rátettem, és ő segített. Amikor a műtőasztalon feküdtem – nem aludtam, akkor készítettek elő a beavatkozásra –, olyan félelem volt bennem, hogy azt el nem tudom mondani.

Akkor hallottam, hogy a jóisten azt mondja: ne félj, tedd rám a gondod! Ez áll a szentírásban is: minden gondotokat énrám tegyétek, nekem gondom van tirátok.

Ne félj, nem hagylak el, veled maradok a világ végezetéig. Ha valaki hisz Istenben, hát én hiszek! Én vagyok az élő példa, nincs az a betegség, amin ne segítene.