LELKIZŐ
Csodálatos sorokkal tisztelgett a ma 67 éves Verebes István a szülei, és nagyszülei elõtt. Köszönetet mondott nekik azért, hogy élhet és alkothat ezen a világon.
Verebes István mélabús sorokkal köszöntötte saját 67. születésnapját. A színész, író, rendező hajnali fél háromkor ragadott billentyűzetet, hogy sorainak megjelenése egybeessen születése pillanatával.
Íme, ő így emlékezik hajdan élt családtagjaira a jeles napon:
„Most 2015. július 4-e, 02h30' van, itt ülök a vejem Hernád utcai lakásában, és 67 évvel ezelőtt, ugyanezen a napon, ugyanezen az órában innen talán öt háztömbnyire, a Péterfy Sándor utcai kórházban hozott világra az édesanyám.
Az István nevet anyai nagyapám után kaptam, akinek századosként fél lábát elvitte egy gránátszilánk előtte 4 évvel.
Éppen a gettóból hozott ki egy csoport embert hamis karpaszománnyal - lévén, hogy Szálasira természetesen nem esküdött fel -, és ha nem a Rókus kórház előtt történik vele a baj, nem élte volna túl -, szóval hajnali 7-kor mankójával megállt a kórterem ajtajában és azt kérdezte a lányától: "Fiú?!", anyám bólintott, amire Pista nagyapám annyit mondott: "Derék!", és távozott. Ez az ember tanított meg 4 éves koromban írni-olvasni, tőle hallottam az I. világháborúról, és ő adta kezembe a FÖLDGÖMB című folyóirat összefűzött köteteit, amelyből megismerkedtem a világ népeinek, városainak, messzi földjeinek történeteivel… Az azóta eltelt 67 év során öt földrészre jutottam el azzal a kíváncsiságommal, amit ő keltett fel bennem kisgyermekként.
Egyébként is szép 67 év volt, minden értelmessége melletti fontos tévedéseivel, hülyeségeivel együtt.
Most, 2015.július 4.-én, éjszaka 02h30-kor anyám mosolygós arca van előttem, apám bizalmas tekintete, nagyapám jóságos arca, nagyanyám készséges figyelme, és megköszönöm nekik ezt a 67 évet, amivel máris túléltem apámat, nagyapámat. És itt most ezzel a pár sorral köszönöm meg mindazoknak soraikat, akik megemlékeztek születésem napjáról”- írta a Jásza Mari-díjas színész.
Ripost hírek
