Kanada kettészakadhat: függetlenségi népszavazás jön

Danielle Smith, Alberta miniszterelnöke a bírósági tiltások ellenére bejelentette: októberben népszavazást tartanak arról, hogy a tartomány elindítsa-e a Kanadától való elszakadáshoz vezető alkotmányos folyamatot. Bár a referendum jogilag nem lenne kötelező érvényű, egy függetlenségpárti győzelem olyan erős politikai üzenetet küldene Ottawának, amely akár az ország egységét is komolyan próbára teheti – számolt be róla a BBC.

Az elszakadást sürgető hangok a legutóbbi kanadai parlamenti választások után erősödtek fel látványosan. Míg országos szinten a Liberális Párt fölényes győzelmet aratott, Alberta politikailag szinte egyszínűvé vált: az összes választókerületet a konzervatívok nyerték meg, sok helyen 60–70 százalékos támogatottsággal. Ez nemcsak a politikai megosztottság mélységét jelezte, hanem azt is, hogy a tartomány egyre inkább külön úton járó, saját identitással rendelkező régióként tekint magára Kanadán belül.

A feszültség középpontjában elsősorban az energiapolitika áll. Alberta gazdasága nagyrészt az olaj- és gáziparra épül, miközben a szövetségi kormány klímavédelmi intézkedésekkel igyekszik visszafogni a szénhidrogének kitermelését. Ezt a tartományban sokan nem egyszerű gazdaságpolitikai lépésként, hanem közvetlen fenyegetésként értelmezik a megélhetésükre és életmódjukra nézve. A választások után így a szeparatista retorika kilépett a politikai perifériáról, és fokozatosan a közbeszéd részévé vált.

Smith már tavaly májusban felvetette egy függetlenségi népszavazás lehetőségét, ám a kezdeményezés több alkalommal is jogi akadályokba ütközött. Több albertai bíróság is kimondta: az elszakadási folyamat nem indítható el anélkül, hogy a tartomány egyeztetne az őslakos közösségekkel, mivel az ő történelmi szerződéseik közvetlenül érintettek lennének egy ilyen lépésben. A bírósági döntések azonban nem fékezték meg a folyamatot, inkább új lendületet adtak neki. Smith „antidemokratikusnak” nevezte az ítéleteket, és jelezte: a kérdést akár a legfelsőbb bíróságig is elviszik, miközben a tartomány saját hatáskörben írja ki az októberi népszavazást.

A szavazás során az albertaiak arról dönthetnek majd, hogy a tartomány maradjon-e Kanada része, vagy a kormány kezdje meg egy későbbi, kötelező erejű függetlenségi referendum előkészítését. Bár ez önmagában még nem jelentene automatikus kiválást, egy igen szavazat jelentős politikai nyomást gyakorolna a szövetségi kormányra, és új szintre emelné a konfliktust Ottawa és Alberta között.

Elemzők szerint azonban a valódi tét túlmutat magán a népszavazáson. Függetlenül annak eredményétől, Alberta lépése már most Kanada egységének legkomolyabb próbatételét jelenti azóta, hogy Québec a kilencvenes években kétszer is a függetlenségről szavazott. A vita nem csupán egy tartomány jövőjéről szól, hanem arról is, hogy mennyire maradhat egyben az a politikai és gazdasági egyensúly, amelyre a kanadai szövetség épül. Még ha a választók végül a maradás mellett döntenek is, a felszínre került feszültségek — a regionális sérelmek, az energiapolitikai viták és az identitásbeli törésvonalak — hosszú távon is átformálhatják az ország működését.