KÜLFÖLD
"Bűntudatot éreztem" - Nem sokkal édesanyja demencia-diagnózisa után költözött el otthonról
Úgy döntött, a maga életét éli, miközben édesanyja előtt tiszteleg. A fiatal lány édesanyjánál nem sokkal New Yorkba költözése előtt demenciát diagnosztizáltak.
Egy nő New Yorkba költözött néhány héttel azután, hogy édesanyjánál demenciát diagnosztizáltak. Catherine Stanko édesanyjánál, Elaine-nél 2022-ben diagnosztizáltak primer progresszív afáziát. A diploma megszerzése után Catherine New Yorkba költözött és a testvérével együtt készült egy maratoni futásra, hogy ezzel tisztelegjen az édesanyjuk előtt.
Forrás: Pexels (illusztráció!)
Elköltözött otthonról, miután édesanyjánál demenciát diagnosztizáltak
Mindössze 26 éves volt, amikor Catherine megtanulta, milyen együtt élni anyja diagnózisával. 2021-ben vette először észre a nyugtalanító változásokat édesanyján. Elaine számára, aki elismert ügyvéd volt, a beszélgetések nehezebbé váltak és a szavak nem jöttek olyan könnyen a szájára, mint azelőtt. A fiatal lány már jóval a hivatalos diagnózis előtt tudta az igazságot. Amikor 63 éves édesanyjánál 2022 májusában hivatalosan is megállapították a betegséget, az kevésbé volt meglepetés, inkább egy pusztító megerősítés.
Amikor az orvos kimondta, hogy „primer progresszív afázia” – egy olyan demenciaforma, amely elsősorban a nyelvi és kommunikációs képességeket érinti –, Catherine egy összetett érzelmi hullámot élt át.
Bűntudatot éreztem. Olyan volt, mintha megállt volna az idő. Úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek.
– mesélte.
A következő hetekben az élet ment tovább, akár készen állt rá, akár nem.
Az anyukánk egy szuperhős
– hangsúlyozta.
Körülbelül három héttel a diagnózis után Catherine elköltözött New Yorkba. Bár rövid ideig fontolgatta, hogy Pennsylvaniában marad, hogy segítsen 75 éves édesapjának gondoskodni az édesanyjáról, az orvos arra biztatta, hogy kövesse az álmait. Így is tett, még akkor is, ha minden bizonytalanná vált körülötte.
Ha ezt az utat választottam volna, az ellentétes lett volna mindazzal, amit anyukám valaha is akart az életemtől
– mesélte.
- Az első év nehézségei után elkezdte látni a fényt az alagút végén.
- Kiutat keresve a fiatal lány felvette a kapcsolatot egy futó barátjával, mert úgy gondolta, hogy egy sportcél – például egy maraton teljesítése – segíthet fókuszt találni.
- Érdekes módon Drew-nak is ugyanebben az időben támadt ugyanez az ötlete.
Egy tavaszi napon eldöntöttük: megcsináljuk!
– emlékszik vissza. Két nappal később már kapcsolatba lépett az Alzheimer Társasággal és adománygyűjtő helyeket keresett.
2023 novemberében, mindössze hét hónappal azután, hogy alig tudott két mérföldet lefutni, a fiatal célba ért a New York-i maratonon és több mint 12 000 dollárt gyűjtött az Alzheimer Társaságnak.
Leírhatatlan volt, hogy az első versenyem rögtön a New York-i maraton volt
– mondja.
Kevés olyan pillanat van az életben, amikor szinte mindenki, akit szeretsz, egy helyen van és neked szurkol.
Bár nehéz volt, az élmény újra célt adott neki.
Ő és a testvére folytatták a futást: 2024-ben a chicagói maratont, 2025-ben a berlini maratont teljesítették, azzal a közös céllal, hogy egyszer mind a hat Abbott World Marathon Majors versenyt lefussák. A kilométerek azonban többről szóltak, mint a versenyek befejezése.
Miközben Catherine világa tágult, az édesanyjával való kapcsolata is megváltozott. 2024-re az anyja már nem tudott beszélni és a kapcsolatuk más formát öltött. Leginkább a hétköznapi pillanatok hiányoznak neki.
A legegyszerűbb pillanatokat hiányolom a legjobban. Akkor hiányzik, amikor csend van, amikor lelassul az élet
– mesélte.
Ahogy egyre inkább tudatosult benne édesanyja végzetes betegsége, Catherine egyre tudatosabban kezdett foglalkozni a saját egészségével. Ma már olyan rutinok kialakítására összpontosít, amelyek némi kontrollérzetet adnak egy bizonytalan helyzetben is, írja a People.
Ripost hírek
