Saját testében, csapdában élt egy férfi, miközben végig tudta, hogy milyen szörnyűségeket műveltek vele

Csapdában élt a saját testében egy férfi, aki egy évtizeden keresztül nem volt arra képes, hogy tudassa a világgal, hogy ő a tudatánál van. A férfit bántalmazták, megalázták és szörnyű körülmények között hagyták a betegségének idején. Ma már megbékélt a múltjával, de közben a rossz tapasztalatok megtörték a fiatalkori énjét.

Csapdában élt, testének fogságában hosszú éveken keresztül

Közel egy évtizedig ült mozdulatlanul egy kerekesszékben Martin Pistorius, miközben gyermekműsorokat “nézettek” vele újra és újra. Mindenki azt hitte, hogy egyáltalán nincs tudatánál, azonban ő mindent érzékelt. „A testem fogságában voltam, miközben odabent végig éber voltam” - idézi fel Martin a nehéz éveket. 

Minden akkor kezdődött, amikor 12 évesen torokfájásra panaszkodott, majd az állapota hirtelen romlásnak indult: nem tudott járni, enni sem, végül pedig már beszélni sem volt képes. Az orvosok nem találták meg az okát, a családot pedig a legrosszabbra készítették fel. Martin azonban erre rácáfolt, viszont saját testének börtönében ragadt. 

Amikor tinédzser és fiatal felnőtt volt, egy gondozóintézetben élt, ahol súlyosan bántalmazták. „Tehernek és szemétnek hívtak” - emlékezett vissza. Volt olyan alkalom, amikor megütötték, és embertelen körülmények között hagyták, ráadásul az egyik gondozó rendszeresen zaklatta. Mint mondja, ma már nem a harag vezérli, de ezek az élmények belülről törték meg, és hosszú időbe telt, mire feldolgozta őket.  

Az élete azóta teljesen megváltozott

16 éves volt, amikor szép lassan kezdett visszatérni a tudata, azonban ezt senki sem vette észre. Próbált jelezni, megpróbálta megmozdítani az ujjait, de nem jutott eredményre. „Megszokták, hogy nem vagyok jelen” – mondta. Egy gondozó, Vilme volt az, aki évekkel később ismerte fel a jeleket és ő kezdeményezte a kivizsgálást. 2001-ben végül szakemberek igazolták, hogy Martin végig a tudatánál volt. Akkor érezte először újra a reményt.  

A következő időszakban megtanult kommunikációs eszközöket használni, mára pedig már két ujjal képes gépelni, az írott szöveget pedig egy program alakítja hanggá. Ahogy visszanyerte a hangját, az élete is új irányba indult: talált munkát, barátai is lettek, könyvet ír, és előadóként dolgozik. 

Azóta már házas, és feleségével közös gyermekük is született. A mindennapok még mindig nehezek, de megtalálták a saját megoldásaikat. „A fiam már sokszor a tekintetemből tudja, hogy mit szeretnék” - mesélte Martin, aki már megbékélt a múltjával. Úgy érzi, hogy a története nem csak személyes tragédia, hanem egy figyelmeztetés is:

 - mondja, majd hozzáteszi: „Van már családom, munkám és célom is, és az apró dolgokat is megtanultam értékelni - egy csendes estét, egy csésze kávét vagy egy beszélgetést”- mondta Martin a brit Metronak adott interjújában.