
„Végignéztem, ahogy a szüleim eltűnnek, a demencia miatt - aztán én is elkezdtem felejteni dolgokat”
Sue Noakes gyomra összeszorult, amikor elolvasta azt a levelet, amely élete egyik legpusztítóbb hírét közölte vele, és pontosan tudta, milyen lelki vihar vár rá. Az édesanyánál korai kezdetű demenciát diagnosztizáltak.
Az akkor 64 éves nyugat-sussexi anya már egy ideje gyanította, hogy halálos kimenetelű agyi betegsége van, azonban a szavakat fekete-fehéren, papíron látni így is borzalmas sokk volt. Sue a legtöbb embernél jobban ismerte a demencia figyelmeztető jeleit: gondozta Alzheimer-kórban szenvedő édesanyját, érrendszeri demenciában érintett édesapját, valamint testvérét is, akinél szintén fiatal kori demenciát diagnosztizáltak.

Szüleit követően nála is demenciát diagnosztizáltak
Amikor azonban a memóriája romlani kezdett, szinte azonnal tudta, hogy mi áll a háttérben. Ahogy szembesült az Alzheimerrel való együttélés valóságával, egyre inkább férjére, Davidre, támaszkodott, aki a betegség minden területén támogatta: a mindennapi feladatoktól kezdve a házimunkáig.
David azonban augusztusban, munka közben, váratlanul egy sztrók következtében meghalt. Egy feleség számára a férj elvesztése minden körülmények között fájdalmas. Sue esetében azonban különösen megrázó volt, hiszen David jelentette számára a biztos pontot. Most azokat a feladatokat is neki kell ellátnia, amelyekben korábban férje segített, ami a mindennapokat sokkal nehezebbé tette.
Elkezdtem valamit, aztán belekezdek egy másikba, majd visszatérek, és azt mondom: ‘Ja igen, ezt csináltam.’ Őrület, nem? Olyan könnyen elterelődik a figyelmem. Vagy azt gondolom: ‘Bekapcsolom a tévét’, aztán egyszer csak: ‘Mi ég?’, mert David főzött
- mondta Sue.
Sokan úgy gondolják, hogy a demencia időskori betegség, Sue azonban hangsúlyozta, hogy találkozott már 28 éves beteggel is, és arra biztat minden korosztályt, hogy a tünetek esetén forduljanak orvoshoz. Sue elkötelezett amellett, hogy felszólaljon és növelje a betegség ismertségét, hiszen az egész életét körülvette a demencia.
Sue felidézte, hogyan gondozta mindkét szülőjét Alzheimer miatt.
Az anyukám a legcsodálatosabb anya volt. Barátok voltunk. Élete legboldogabb időszakát élte, mert korábban komoly anyagi gondjaink voltak, és azokat elfelejtette. Nem tudhatod, hogyan reagálsz majd a demenciára.
Idővel édesanyja elvesztette a beszédképességét, és otthonba került, ahol Sue minden nap meglátogatta. Gyakran nem ismerte fel férjét, és azon tűnődött, ki az az „idős férfi”, aki meglátogatja. Sue-t sokszor a nővéreként azonosította. Sue régi családi fényképeket vitt magával, hogy segítsen felidézni az emlékeket.
Olyan volt, mintha anyám emlékeinek őrzője lettem volna.
Szülei ugyanazon a héten hunytak el, ami rendkívül fájdalmas lezárás volt Sue számára - számolt be róla a Daily Mail.






