Döbbenetes történet: kómába esett, 2000 évvel később tért magához a tanár

Vajon lehetséges lesz valaha is az időutazás? Eljuthatunk a jövőbe vagy akár a régmúltba a tudomány segítségével? Ez a kérdés az utóbbi évtizedekben már nem csak a sci-fi írókat és a sci-fi irodalom kedvelőit izgatja, de egyre többen kíváncsiak rá. Van, aki állítja: kell, hogy legyen valami mód rá, annyi megmagyarázhatatlan esetet jegyeztek már fel – míg más azt vallja: az időugrás a regényekben és filmekben is annyi paradoxont teremt, hogy biztosan nem lehetséges a való életben, az állítólagos esetek pedig vagy városi legendák, vagy nagyon is van rájuk valós magyarázat – esetleg egyszerű kitalációk, fantazmagóriák. Olvasóinkra bízzuk, a következőt ki hova sorolja, az azonban tény: egészen döbbenetes a sztori, akár igaz, akár nem...

Kómába esett, a jövőben ébredt fel

Paul Amadeus Dienach 1884-ben született Svájcban. Tanárként dolgozott, 1917-ben pedig az encephalitis lethargica nevű, akkoriban járványszerűen előforduló atipusos agyvelőgyulladást diagnosztizálták nála, ami miatt véletlenszerűen, hosszabb időszakokra eszméletét vesztette. Egy ilyen eset után, 1921-ben kómába esett, amikor azonban magához tért, döbbenten vette észre, hogy sem a hely, sem az időpont, sem a nyelv, amin hozzászóltak, nem stimmelt, sőt, még az arc is más volt, aki visszanézett rá a tükörből.

Dienach – a saját állítása szerint – ugyanis egy jövőben élő, ugyancsak kómába esett férfi, Andreas Northam testében tért magához, méghozzá a 3906-os évben! A svájci tanár egy évet élt ebben  korban, ami későbbi vallomása szerint igazi utópia volt. Noha az erőszak és a túlnépesedés térdre kényszerítette az emberiséget, annak sikerült talpra állnia, és egy jobb világot teremteni, mint amilyen valaha is létezett. Dienach szerelembe is esett a jövőben, és élvezte a kor minden gyümölcsét – míg egy nap nyugovóra nem tért, hogy aztán a saját testében és a saját idejében térjen magához.

Mivel tanult ember volt, senkinek sem mert beszámolni az átéltekről: úgy vélte, bolondnak néznék. Azonban a naplójában részletesen leírta, mi történt vele, feljegyzéseit később pedig egyik diákjára hagyta azzal: senkinek sem mutathatja meg őket. A diák, George Papahatzis azonban nem tartotta magát az ígérethez, és 1972-ben nyilvánosságra hozta néhai tanára bejegyzéseit.

Van, aki állítja, Paul Amadeus Dienach soha nem is létezett, csak Papahatzis könyvének kitalált szereplője, akit valódiként adott el. Ezt támasztja alá, hogy a fotó, ami sokak szerint Dienach-ról készült, valójában egy korabeli új-zélandi bűnözőt ábrázol. Más szerint Dienach valós személy volt, igen élénk képzelettel megáldva, esetleg épp a kóma láttatott vele különös álmokat. Ki tudja...