Trianoni rejtély: tényleg a múltba utazott a két tanárnő? Mi más lehetne a magyarázat arra, amit láttak?

Léteznek-e szellemek? Létezik-e a paranormális? Lehetséges-e – akarva vagy netán akaratlanul – utazni az időben? Noha ezen kérdések javarészt a ponyva- és sci-fi irodalom "hatáskörébe" tartoznak, időről időre előkerülnek olyan történetek, melyek forrása aggasztóan hitelesnek tűnik, és így sokan megkérdőjelezik azt, amit addig a valóságról tudtak. Természetesen később a legtöbb esetben lelepleződik a paranormális igazi mibenléte, legyen az tévedés, valami egészen kézzelfogható és hétköznapi esemény, netán szimpla hazugság – azonban máig akadnak olyan "lezáratlan" esetek, melyekre nem kaptunk végleges választ. Következzék hát egy ilyen: két tanárnő "időutazó" kalandja a XX. század eleji Versailles-ból!

Időutazók jártak a Kis-Trianonnál?

1901. augusztus elsején két ismert angol tanárnő, Charlotte Anne Moberly (aki ekkoriban egy oxfordi iskola igazgatónője volt) és Eleanor Jourdain (aki több tankönyvet is írt, és később maga is igazgatónő lett) ellátogatott Versailles-ba párizsi kiruccanásuk során. Mivel maga a palota nem különösebben nyűgözte le őket, úgy döntöttek, inkább a Kis-Trianon körüli parkban sétálnak egyet. Megdöbbenésükre azonban egy idő után késő 18. századi ruhába öltözött embereket kezdtek el látni, valamint egyikük Marie Antoinette-et is megpillantotta.

Minderről eleinte senkinek sem meséltek, de később úgy döntöttek, külön-külön leírják, miket tapasztaltak, majd pedig összevetik a jegyzeteiket. Arra jutottak: vagy ők jártak a múltban, vagy szellemek vették őket körül, mindenesetre az 1792. augusztus 10-ei események elevenedtek meg körülöttük – állították. Minderről 1911-ben egy közös (ugyanakkor álnéven írt) könyvben számoltak be.

Mi történhetett?

De mi történhetett valójában? Akaratukon kívül időutazókká váltak a tanárnők? Aligha. Míg egyesek szerint simán kitalálták a történteket, mások (épp társadalmi pozíciójuk és művelt hátterük miatt) úgy vélik, a két asszony valóban látott valamit. A kérdés csupán az, mit. Az egyik lehetséges válasz, hogy a kor dekadens arisztokrata költője, Robert de Montesquiou rendezett beöltözős összejövetelt, ebbe botlottak bele. Más közös hallucinációról beszélt, de olyan is akadt, aki a beszámoló különböző kiadásai közti eltérésekre hívta fel a figyelmet, ezzel sugallva azok hamisságát.