Egy friss kutatás szerint 21 millió éve csókolóztak először az emberszabásúak

Az Oxfordi Egyetem kutatói szerdán publikáltak egy átfogó viselkedéstani és evolúciós kutatást, ami szerint a csókolózás, mint viselkedésforma, nagyjából 21 millió évvel ezelőtt jelent meg a nagymajmok és az emberek egyik közös ősénél - jelentette a The Guardian brit napilap online kiadása. 

A minden korábbinál szélesebb körű kutatás célja az volt, hogy feltárja: mikor és milyen körülmények között jelenhetett meg az a viselkedés, amelyet ma csókolózásnak nevezünk – vagyis a nem agresszív, fajon belüli, száj–száj érintkezéssel járó interakció, amely nem kapcsolódik etetéshez vagy erőszakos viselkedéshez. Ennek megállapítására a tudósok viselkedéskutatási adatokat és a modern főemlősökről gyűjtött megfigyeléseket hasonlították össze statisztikai modellekkel. 

A kutatócsoport számos ma élő majomfajnál azonosított csókolózáshoz hasonló viselkedésformákat. A bonobóknál például jól dokumentált, hogy békítési és kötődési céllal gyakran alkalmaznak száj–száj kontaktust. Csimpánzoknál ritkábban, de szintén megfigyelhető ez a fajta interakció, míg az orangutánok esetében kifjezetten ritka, de regisztrált ez a jelenség. A különféle főemlősöknél tapasztalt mintázatok arra utalnak, hogy a szájjal történő gyengéd, nem agresszív érintkezés nem egyetlen fajnál jelent meg önállóan, hanem a közös ősök is rendelkezhettek hasonló viselkedéssel.

A kutatás egyik legfontosabb eredménye, hogy a viselkedés evolúciós modellje szerint a csókolózás eredete a nagymajmok közös őséhez vezethető vissza, amely körülbelül 21,5 millió évvel ezelőtt élt. Ez a következtetés statisztikai becsléseken alapul: a kutatók több millió evolúciós forgatókönyvet futtattak le, melyek közül a legvalószínűbbeket elemezték. A modellek azt mutatták, hogy sokkal nagyobb annak az esélye, hogy a csókolózás már az ősök viselkedéskészletének is része volt, minthogy külön-külön fejlődött volna ki több, egymástól független leszármazotti vonalban.

Az eredmények alapján az is valószínűsíthető, hogy a csókolózás jelen volt az olyan ősi emberfajoknál is, mint a neandervölgyi ember. Bár erre közvetlen bizonyítékok nem állnak rendelkezésre, a genetikai mintázatok és a modern embereknél, valamint közeli rokonainknál is fellelhető hasonló viselkedés arra utal, hogy ez a gesztus mély evolúciós gyökerekkel rendelkezhet.

A kutatás jelentősége több szempontból is figyelemreméltó. Egyrészt rávilágít arra, hogy a társas kötődés kifejezésének módjai nagyon régre nyúlnak vissza. Másrészt arra is, hogy olyan viselkedések, amelyeket ma gyakran kulturális jelenségnek tekintünk, valójában biológiai és evolúciós gyökerekkel is rendelkezhetnek. Ugyanakkor a kutatók arra is figyelmeztetnek, hogy a csókolózás definíciója fajonként eltérően értelmezhető, és az emberi érzelmi tartalom nem vetíthető vissza automatikusan az ősi vagy mai nem emberi főemlősök viselkedésére.