KÜLFÖLD
Meglepő vallomás a hospice séfjétől: szinte minden haldokló ugyanazt kéri az utolsó vacsorára
Ezt árulta el a séf, a haldoklók utolsó étkezéséről.
Van egy hely az Egyesült Királyságban, ahol az étel nem pusztán táplálék – hanem emlék, vigasz és búcsú. Egy Oxfordshire-i hospice ház konyháján Spencer Richards séf különleges feladatot lát el: ő készíti el a haldokló betegek utolsó étkezését.
Az étel hihetetlenül érzelmes dolog. Felidézheti a gyermekkort, és új emlékeket teremthet – még az utolsó napokon is
– vallja Spencer, aki szerint nincs nagyobb megtiszteltetés annál, minthogy valakinek élete végén örömet okozhat a főztjével.
Az intézményben minden utolsó vacsora egy személyre szabott kívánság. Spencer nagy figyelmet fordít olyan dolgokra is, mint hogy a páciensek gyakran nem tudják lenyelni az ételt, megváltozik az ízérzékelésük, sokan érzékenyebbek a sóra vagy éppen édesszájúak lesznek a kemoterápiák hatására.
Az étel ilyenkor már nem a megszokott főzésről szól, hanem alkalmazkodásról, odafigyelésről
– mondja.
A legtöbben ilyenkor édességet kérnek: panna cottát, crème brûlée-t vagy épp csak egy egyszerű fagylaltkelyhet, amit Spencer mindig gondosan elkészít, és szépen feltálal.
Vannak, akik különleges kívánságokat fogalmaznak meg. Egy 21 éves beteg például semmit sem kívánt a menüből, míg végül ki nem derült: street foodot enne szívesen.
Hát akkor megcsináltuk neki!
– mesélte a séf.
Egy idős asszony pedig, aki élete során sosem kapott születésnapi tortát, a hospice-ban, 93 évesen elsírta magát a meglepetés tortáját látva.
Teljesen el volt ragadtatva. Ezek a kis dolgok hatalmas jelentőséggel bírhatnak
– mondta meghatódva a Mirror-nak a séf.
A leggyakoribb kívánság egyébként pont a születésnapi torta. Idősek, akiknek talán sosem volt részük benne, az utolsó napjaikon gyakran kérik, és Spencer természetesen teljesíti a kívánságukat.
A séf azt is elárulta, a családtagok sokszor hónapokkal később is visszatérnek hozzá köszönetet mondani.
Karácsonykor is volt egy család, akik étellel jöttek vissza hozzánk – ez emlékeztet arra, miért is csinálom ezt
– mesélte.
Adni szeretnék. Ez most már nem pusztán a karrierem, hanem a hivatásom
– foglalta össze a séf. Amit ad, az sokkal több, mint egy tányér étel: egy utolsó, szeretettel teli emlék.
Ripost hírek
