Létrehozva: 2025.02.07.

"Nem tudják, hogy öt évem vagy egy hetem van-e még hátra. A gyermekeimnek 90 éves korukig írtam egy-egy levelet"

A 38 éves édesanya második terhessége során érte a sokkoló diagnózis. Most minden idejét azzal tölti, hogy leveleket ír a gyermekeinek.

levél

diagnózis

mellrák

Végstádiumú mellrákkal diagnosztizáltak egy kétgyermekes családanyát, ami emiatt úgy döntött: a gyerekeknek előre, 90 éves korukig megír minden születésnapjukra egy-egy levelet. Azt szeretné ugyanis, hogy hatéves fia és egyéves kislánya annak ellenére megőrizze őt az emlékeiben, hogy szinte bizonyos: nem láthatja őket felnőni. A leveleket úgy írta meg, hogy a gyerekek a 21. születésnapjukig minden évben egyet, onnantól kezdve pedig 10 évente kapnak egyet 90 éves korukig, emellett a különleges alkalmakra (házasság, gyermek születése) is írt nekik.

levél — Különleges leveleket írt gyermekeiknek a haldokló édesanya Fotó: Pexels

A mindössze 38 éves anya, a Leedsben élő Rosie Hawkins mellében a második terhességének 34. hetében találtak egy csomót, amiről három héttel később kiderült, hogy sajnos egy negyedik stádiumú, agresszív, gyorsan növekvő rákos tumor. Ez pedig azt jelentette hogy várandósságának 37. hetében beindították nála a szülést, majd további vizsgálatok következtek, melyekből kiderült: az asszony gyógyíthatatlan beteg.

Azt mondták, talán tudnak nekem adni valamit, hogy hátralévő életem minőségi legyen, de ebbe nem lehet kapaszkodni, teljesen reménytelen a helyzet. Palliatív ellátást kapsz, és azt mondják, akár már másnap meghalhatsz.

Rosie a szülés után három héttel kapta meg első kemoterápiás kezelésé. Ezt követően egy kísérleti gyógyszert kapott, ami több időt ad a végstádiumú mellrákos betegeknek a családjukkal. Ennek ellenére az orvosok nem tudják megmondani neki, hogy mennyi ideje van hátra: lehet, hogy még öt éve, de az is lehet, hogy a jövő héten meghal. Ezért gondolt arra, hogy leveleket hagy hátra gyerekeinek, melyeket majd férje ad át a megfelelő időpontokban a piciknek – írja a Mirror.

Akartam valahogy hatni az életükre. Azt karom, hogy tudják, sok energiát fektettem abba, hogy jó gyerekkoruk legyen, még akkor is, ha nem emlékeznek majd rám. Persze, valószínűleg nehéz lesz nekik a halott anyjuk leveleit olvasni, de el kell fogadniuk sajnos, hogy már nem leszek. Néhányan már azt is megkérdőjelezik, hogy a szüleik törődnek-e velük. Nos, az enyéim tudni fogják, mennyire szerettem őket, és mennyire törődtem velük.