kulcsár edina
A férfi épp, hogy eltemette édesanyját, amikor kiderült: neki is ugyanazzal a kegyetlen kórral kell farkasszemet néznie. Ekkor még csak 46 éves volt.
A demencia rettenetes betegség: apránként rabolja el az embertől mindazt, ami azzá teszi, aki: az emlékeket, a szavakat, az értelmet. Az angliai Hartlepool városkájában élő Michael Booth jól tudja mindezt, ugyanis közelről tapasztalta meg. Végig kellett néznie, amint édesanyja küzd a kórral, a felejtéssel, a leépüléssel, míg a betegség 2020-ban végleg elragadta az asszonyt. A gyászoló férfi három hónappal később azonban újabb kegyetlen hírrel szembesült: nála is felfedezték a demencia jeleit. Kétségtelenül ugyanaz a sors vár rá is. A diagnózis idejében mindössze 46 éves volt. Túl fiatal, hogy egy ilyen állapottal kelljen felvegye a harcot.
"A diagnózis egy igazi gyomros volt. A legnehezebb az volt, hogy el kellett mondanom az apámnak, miután a demencia elvette a feleségét. Ez egy halálos betegség, nincs rá orvosság. Ezt el kell fogadni" – magyarázta a The Sunnak Michael, aki azóta nem csak elfogadta sorsát, de másoknak is igyekszik segíteni, akik hasonló utat kénytelenek bejárni, mint ő. Írt egy könyvet Dementia: You Are Not Alone (Demencia: Nem vagy egyedül) címmel, valamint előadásokat is tart.
Michael édesanyja az ötvenes évei legelején vesztette el a beszédkészségét, ám ezt akkor a stressznek tudták be. 55 évesen született meg a helyes diagnózis. Michael emlékszik: már amikor az édesanyját gondozta, észrevette magán az első aggasztó tüneteket.
"Segítettem apunak anyu gondozásában, de azt vettem észre egy idő után, hogy elfelejtem, hová is megyek, elfelejtek szavakat, és az egyensúlyommal is gondok voltak" – idézte fel, hozzátéve: eleinte azt hitte, csak túl ideges, ez okozza mindezt. Aztán az asszony 2020-ban, az első Covid-lezárások alatt, mindössze 65 évesen elhunyt. Három hónappal később pedig megszületett Michael diagnózisa is.
46 voltam. Akkor azt hittem, előttem áll még egy egész élet – aztán mégsem.
Elárulta: különös, de a koronavírus-világjárvány miatti lezárások nyugalmában valahogy könnyebben el tudta fogadni, mi vár rá. Ugyanakkor azt is elhatározta: nem hagyja el magát. Az írás pedig kifejezetten segített, mind lelkileg, mind fizikailag.