Erőszak és rettegés - itt nem biztonságos nőnek lenni

A kikötőváros migránstáborát már több mint egy éve felszámolták, de azóta is rengetegen térnek ide vissza, hogy a szabad ég alatt éjszakázva megpróbáljanak valamikor átjutni az Egyesült Királyságba. A közel 500 fiatal férfi mellett vagy 20-30 magányos nő is van – többségük 30 évnél fiatalabb, de van köztük 16 éves tinilány is. Nappal nincs mitől félniük, de éjszaka a férfiak azt hiszik, mindent megtehetnek velük – és meg is tesznek.

A 28 éves Rishal Eritreából indult Európába, és most arra vár, hogy követhesse öccsét az Egyesült Királyságba. A calais-i állapotok kapcsán azt mondja, lehetne rosszabb is. Mint például Líbiában: ott több hónapot töltött az embercsempész rabszolgájaként, aki rendszeresen megerőszakolta és egyszer össze is szurkálta az átjutás fejében.

Itt nem biztonságos nőnek lenni

– mondja Rishal, aki szerint a francia rendőrök csak rontanak a helyzetükön azzal, hogy lerombolják a sátraikat és elüldözik őket az út közeléből. Ezt leszámítva pedig a kormány és a hatóságok úgy csinálnak, mintha az erdőkben táborozó migránsok nem is léteznének.

Rishal arra a kérdésre, hogy nem bánta-e meg, hogy elhagyta az otthonát a calais-i nyomorért, azonnal rávágja, hogy nem: itt szabadabbnak érzi magát, mint az eritreai elnyomásban. Hozzáteszi, hogy ő könnyebb helyzetben van: már felnőtt nő, meg tudja védeni magát. Viszont a tinédzserlányok hatalmas veszélyben vannak, és nemcsak azért, mert itt nincs iskola – hanem mert több százan lesnek rájuk, kivárva a megfelelő pillanatot, amikor megerőszakolhatják őket.