Exkluzív interjú: 75 éves lett a magyar űrhajós, Farkas Bertalan: „Remélem, nem telik el újabb 44 év egy következő magyar űrrepülésig”

Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós augusztus 2-án lett 75 esztendős. 44 évvel ezelőtt Magyarország a nemzetek közt hetedikként embert küldhetett a világűrbe, ami hazánkat felhelyezte az űrkutatás térképére. Farkas Bertalan 1980 májusában a Szojuz-36 űrhajó fedélzetén indult el a világűrbe és az űrállomáson töltött 8 nap alatt világraszóló eredményeket ért el, melyek még ma is öregbítik hazánk hírnevét. Farkas Bertalannal az évforduló, illetve az újraéledő magyar űrhajós program kapcsán beszélgettünk.

Ripost: Mit gondol arról, hogy 44 év után végre újra van magyar űrprogram? 

Farkas Bertalan: Rendkívül boldog vagyok és megtisztelőnek tartom, hogy lehetőségem van megosztani a tapasztalataimat azokkal a kiképzett űrhajósokkal, akiket Magyarország a jövőben a világűrbe küldhet, hogy képviseljék hazánkat. Ha sikeres lesz Kapu Tibor űrrepülése, abban bízunk, hogy Cserényi Gyula is lehetőséget kap és nem kell újabb 44 évnek eltelnie, hogy újabb magyar léphessen a világűrbe.

Ripost: Hogyan segíti a kiképzett űrkutatók felkészülését? Milyen nehézségek várnak rájuk?

F. B.: Nagy az érdeklődés az űrprogram iránt, így sok rendezvényre vagyunk hivatalosak a fiúkkal közösen. Én leginkább a tapasztalataimmal tudom őket segíteni, hiszen én magam 44 évvel ezelőtt megjártam a világűrt és visszajöttem. Én fedélzeti mérnökként repültem Kubaszov parancsnokkal. Rájuk ilyen feladat nem vár, hiszen ők kizárólag a tudományos program miatt utaznak a világűrbe. Az, hogy az űrrepülést ki hogyan éli meg, igen szubjektív. Nekem szerencsém volt, a súlytalanság egyáltalán nem viselt meg. Ezt az orvosok nem tudják előre megmondani.

Ripost: Mit vár az új űrprogramtól?

F. B.: Az én 8 napos űrrepülésem alatt több mint 50 tudományos kísérletet kellett végrehajtanom, azért az 8 nap alatt borzasztó sok ám! Tibornak most 14 napja lesz. Remélem, hogy a mostani kutatási program is hoz majd olyan nagy eredményeket, mint például annak idején a Pille nevű sugárzásmérő, melyet mind a mai napig használnak. Az én űrrepülésem nagy lendületet adott az akkori magyar űrkutatásnak. A mieink mindig hihetetlen módon komoly feladatokat kaptak és letették a névjegyüket a magyar űrkutatásban, amire igen büszkék vagyunk.

Ripost: Milyen feladatai vannak jelenleg az újonnan kiképzett űrhajósok segítése mellett?

F. B.: Már önmagában ez egy hatalmas feladat, úgyhogy cseppet sem unatkozom, sőt néha még sok is. A fiúk kiképzése és a közös sajtómegjelenések mellett is rendkívül sok felkérésnek teszek eleget.

Ripost: Úgy tudom, nem akart vadászpilóta lenni. Hogy lett mégis az?

F. B.:  Az elképzelés az volt, hogy mérnök leszek vagy focista. Sosem akartam pilóta lenni. A hadseregnél hihetetlen komoly orvosi vizsgálatokon mentem keresztül és én, aki nem akartam, ott lettem pilóta. Emlékszem, azt mondták nekem, hogy a Magyar Néphadsereg vadászpilótája lehetek. Visszakérdeztem, hogy mi leszek én? Utána megtetszett a repülés és azt mondtam, hogy a világ legcsodálatosabb dolga pilótának lenni. Én azt hiszem, ahhoz a csapathoz tartozom, akik annak idején nem azzal foglalkoztak, hogy vadászpilótaként néhány év múlva, kikerülve a honvédség kötelékéből, egy komoly cégnél sok pénzt keressenek. Bennünket a repülés utáni vágy hajtott.

 Ripost: Hogyan vált vadászpilótából az első magyar űrhajóssá?

F. B.: Önkéntes alapon lehetett jelentkezni a válogatásra és engem is beválogattak. Mondtam a családnak — a szüleimnek és a feleségemnek, hiszen akkor a kislányom még olyan kicsi volt, hogy fel sem fogta —, hogy ha már egyszer rajta vagyok a listán, legalább hadd próbáljam meg, hiszen ez óriási kihívás az ember életében. Először nem örültek neki, de aztán elfogadták. Aztán valahogy fönt maradtam a rostán. Mindig mondtam is, hogy na, majd most fogok kiesni, na, majd a következő teszt során. Aztán végül nem estem ki. A család szerencsére kint lehetett velem Csillagvárosban, ami óriási dolog, hisz volt egy háttér, ami iszonyú fontos.

Ripost: Tartja a kapcsolatot a többi űrhajóssal? Hogyan emlékszik vissza Magyari Bélára?

F. B.: Persze, természetesen. Rengeteg barátom van. Mostanában meg is keresnek sokan és kérdeznek, hogy na, segíted az új magyar űrhajósokat? Már hogyne segíteném! Magyari Béla, aki a program keretein belül szintén megkapta a kiképzést, sajnos már nincs köztünk. Én vele és a családjainkkal voltam Csillagvárosban, így rengeteg szép közös emlékünk van. Mindig szeretettel gondolok rá. Mikor a kiképzésünk alatt Kubaszov parancsnok nem tudott eljönni Csillagvárosba és nem vele repültünk, akkor egyből szóltam Bélának, hogy "gyere, Béla, repüljünk együtt!". Annyira szerettek bennünket Csillagvárosban, hogy bekapcsolták miattunk a rendszereket és mi ketten repültünk Bélával. Megcsináltuk az összekapcsolási műveletet, a visszatérést. Na, ilyesmire a fiúknak most biztos nem lesz lehetőségük, hiszen ma már jóval feszesebbek a szabályok.

Ripost: Milyen élményekkel tért haza a világűrből?

F. B.:  Ahogy beszállsz az űrhajóba, attól a pillanattól kezdve minden egyes másodperc megmarad élményszerűen, illetve egy óriási kihívás az ember életében, és azért valahol mindig ott van egy komoly rizikó is mindaddig, míg földet nem ér az ember. Az egyik legmeghatározóbb élményem az, hogy amikor lenéztem a Földre, elképzeltem, hogy alattunk sertepertél 6,2 milliárd ember. Persze rendkívül sok meteorológiai csodát láttam a világűrben. Az ember ott csak kapkodja a fejét, jön egyik csoda a másik után! Például látni egy vihart felülről, az nagyon megnyugtató. Látod a villámlás kezdetét és végét, azt a pár tizedmásodpercet, ám te hihetetlenül nyugodt vagy, hisz te csak gyönyörködsz a jelenségben, ami nem érhet el. Aztán ott van a 16 napfelkelte és naplemente, de önmagában az is elképesztő, hogy míg te egy helyben állsz, jönnek-mennek alattad a kontinensek, az óceánok. Földi értelemben ez egy megfoghatatlan dolog!

Ripost: Milyen érzés a súlytalanság állapota?

F. B.:  A közlekedés, az teljesen más. Az ember nem úgy van, hogy lépked és ide megy, oda megy, ahogy lent a földön megszokta, hanem egyszerűen repülni kell, lebegve, és az egy csodálatos érzés. Olyan testhelyzeteket tudsz elfoglalni fönt a súlytalanságban, ami lent a földön elképzelhetetlen.

Ripost: Akkoriban az űrrepülés előtt titokban tartották a küldetést. Milyen volt visszatérni első magyar űrhajósként, mint híresség?

F. B.:  Nem volt egyszerű, tudniillik millió meghívást kaptam. Szétszedtek az emberek. Előfordult, hogy egy bevásárlóközpontból teherlifttel menekítettek ki. Annak idején nem volt internet, de egy közös fotóért vagy egy autogrammért a leglehetetlenebb helyzetekben is megtaláltak az emberek. 

Ripost: Mi az, ami a leginkább ösztönzi a munkája során?

F. B.: Hihetetlenül büszke vagyok arra, hogy még mindig sokan kíváncsiak rám. Az igazság az, hogy minden egyes találkozástól feldobódik az ember. Nekem jólesik visszaemlékezni arra, hogy igen, 44 évvel ezelőtt megjártam a világűrt és visszajöttem. Gondolatban mindig mosolygok! Rendkívüli érzés több száz csillogó tekintetű gyereknek előadást tartani. Volt olyan általános iskolás kisgyerek, aki elmagyarázta nekem, hogy mit jelent a gravitáció és a súlytalanság. Megkérdeztem tőle, hogy te ezt honnan tudod? Mondta, hogy a nagypapája mesélt neki róla és ő utánanézett, mert érdekelte. Hozzátette, hogy Berci bácsi, örülök, hogy mi most barátok lettünk. Hát van ennél szebb dolog a világon? Vagy amikor azt mondja nekem valaki, hogy mikor legutóbb látott, a nagypapája ölében ült, de ma újra itt van és elhozta az unokáját is. Ezekért a pillanatokért érdemes!

Ripost: Mit szólnak a gyerekei és az unokái ahhoz, hogy az első magyar űrhajós leszármazottai?

F. B.: Rendkívül büszkék rám. Szerencsére az unokáim is nagyon okosak, így az sem kizárt, hogy valaha a nagypapájuk nyomdokaiba lépnek.

Ripost: Mit kíván Kapu Tibornak és Cserényi Gyulának?

F. B.: Minél több űrrepülést és minden alkalommal sikeres földetérést!

Ripost:  Mit üzen mindazoknak, akik még csak álmodoznak arról, hogy űrhajósok lehessenek?

F. B.: Álmodjanak! Próbálkozzanak! Merjenek! Törekedjenek! Tanulás, sport, nyelvek ismerete, enélkül nem működik...