Így ismered fel a sclerosis multiplexet - ma már tudják, mi okozhatja a rettegett betegséget

A sclerosis multiplex (SM) a központi idegrendszer leggyakoribb krónikus, autoimmun eredetű gyulladásos megbetegedése, amely hazánkban nagyjából tízezer embert érint. Mik a betegség tünetei, mitől alakulhat ki és hogyan diagnosztizálható? Íme a legfontosabb tudnivalók!

Május 30. az SM-ben szenvedők világnapja

Az MS International Federation (Nemzetközi Sclerosis Multiplex Társaság) kezdeményezésére 2009 óta minden év május 30-án rendezik meg a Sclerosis Multiplexben Szenvedők Világnapját (World MS Day). A szervezet javaslata szerint minden év májusában különféle globális és helyi rendezvényekkel hívják fel a figyelmet a betegségre, annak tüneteire és a korai diagnózis fontosságára.

Ezt érdemes tudni a sclerosis multiplexről, mint betegségről

A sclerosis multiplex az immunrendszer hibás működése miatt az idegrostokat szigetelő myelinhüvelyt támadja meg, így az ingerületvezetés és az információ-továbbítás súlyos zavart szenved vagy teljesen akadályozottá válhat. A központi idegrendszer fehérállományában körülírt gócok (plakkok) alakulnak ki a myelin pusztulását követően, és a friss plakkokban gyulladásos jelek mutathatók ki. A megbetegedés előfordulása világszerte emelkedik, hazánkban jelenleg 8-10.000 körüli az érintettek száma. Legtöbbször 20 és 40 éves kor között (leggyakrabban 20-30 évesen) diagnosztizálják, és statisztikailag gyakrabban érinti a nőket, mint a férfiakat.

Ezt érdemes tudni a betegség tüneteiről

A betegség tünetei rendkívül sokfélék aszerint, hogy a központi idegrendszer mely területeit érinti a károsodás. A panaszok többnyire mérsékelt tünetekkel kezdődnek, majd a lefolyástól függően fokozódhatnak. Gyakori tünetek közé tartozik a fáradtság, gyengeség, szédülés, látászavarok (kettőslátás, látótérkiesés, homályos látás, látóideggyulladás), szemmozgászavar, végtaggyengeség, nyelészavar, neuralgia, izommerevség, egyensúly- és koordinációs zavar, járászavar, zsibbadás és egyéb érzészavarok. Jelentkezhet még impotencia, inkontinencia, székrekedés, memóriazavar, koncentrációzavar, hangulatzavar, valamint a betegségtudat hiánya a komoly tünetek ellenére. Jellegzetes az előrehajláskor fellépő elektromosságérzés (Lhermitte-jel). Fontos kiemelni, hogy a meleg környezet rontja a panaszokat.

Ezt érdemes tudni a betegség fajtáiról

A betegség lefolyását illetően három formát különböztetünk meg:

• Relapszáló-remittáló- ez a leggyakoribb típus, a tünetek hullámokban (shubokban) jelennek meg, majd a remisszió időszakában enyhülnek vagy eltűnnek. Gyakran megfigyelhető, hogy a következő relapszusban a tünetek erőteljesebbek, és ez a forma idővel átmehet másodlagosan progresszív formába.
• Elsődlegesen progresszív forma - a legritkább típus, ebben az esetben a tünetek hullámvölgyek nélkül, folyamatosan és lépcsőzetesen rosszabbodnak.
• Másodlagosan progresszív forma - a tünetek ebben a formában is folyamatosan rosszabbodnak, azonban a folyamat lassan és elhúzódóan zajlik.

Mi válthatja ki a betegséget?

A sclerosis multiplex kiváltó oka pontosan nem ismert, de feltételezik, hogy genetikai és környezeti faktorok együttesen játszanak szerepet a kialakuló autoimmun reakcióban. A környezeti tényezőket gyakran vírusok által előidézett fertőzésekkel (például az Epstein-Barr-vírussal) magyarázzák. Megfigyelték azt is, hogy az egyenlítőtől távolodva a megbetegedés gyakorisága nő, ami szoros összefüggést mutathat az alacsony D-vitaminszinttel és a kevés napsugárzással. A rizikófaktorok közé tartozik még a 20-40 év közötti életkor, a női nem, az észak-európai rassz, a mérsékelt klíma, más fennálló autoimmun betegségek, valamint a dohányzás, amely a dohányosok körében gyakoribbá teszi az SM megjelenését - olvasható a népegészségügyi központ weboldalán.

Halálos betegség az SM?

Az SM önmagában ritkán halálos, hosszú távon azonban mozgáskorlátozottsághoz vezethet az esetek egy részében, és olyan életveszélyes szövődményeket, komplikációkat idézhet elő, mint a húgyúti infekció, a tüdőgyulladás vagy a nyelési nehezítettség. A nagyobb testi megterhelések, a balesetek, a stressz, valamint a lázas fertőző megbetegedések szintén bizonyítottan ronthatják a betegség lefolyását.

Hogyan diagnosztizálják a betegséget?

Amennyiben valaki a fent felsorolt tüneteket észleli, és azok nem köthetők más betegséghez, első körben a háziorvosához kell fordulnia, aki indokolt esetben neurológus szakorvoshoz utalja a beteget. Az is gyakori, hogy egy szemészeti vizsgálat során vetődik fel a gyanú, ilyenkor a szemészorvos küldi tovább a beteget neurológiai kivizsgálásra. A diagnózis felállításához több vizsgálatra is szükség lehet - pl. neurológiai vizsgálat, MR, CT, agy-gerincvelői folyadék vizsgálat - és a folyamat akár évekig is eltarthat.

Hogyan kezelhető az SM?

Jelenleg a sclerosis multiplex nem gyógyítható, de a megfelelő kezelés kiválasztásával az aktivitása kontrollálható, és a betegség kezdetén elindított terápia meghatározza a hosszú távú lefolyást. A gyógyszeres kezelések (betegségmódosító terápiák vagy immunterápiák) lassítják a betegség előrehaladását és csökkentik az újabb visszaesések esélyét, a szteroidkezelés pedig a shubok kezelésére alkalmas. Ha pedig a beteg a szteroidra nem reagál jól, a plazmaferezis (plazmacsere) jelenthet megoldást. A súlyosbodó, progresszív formákban immunszupresszánsok is alkalmazhatók, míg az izomgörcsöket az izomlazító hatású baclofen oldja. Kiegészítő életmód-terápiaként javasolt a rendszeres, de mértékkel végzett mozgás, a szakszerű fizikoterápia, valamint a zsírszegény és rostdús táplálkozás.

Mivel küzd egy SM-beteg a hétköznapokban?

A súlyosabb állapotban lévők többek között a mozgáskorlátozottsággal és az ezzel járó szövődményekkel, az enyhébb állapotban lévők pedig olyan tünetekkel, amik a külső szemlélőknek szinte láthatatlanok és amik kihatnak a munkavégzésre, családi életre: állandó fáradtság, ami pihenésre sem javul, alvászavarok, égő bőr érzés, folyamatos kimerültség, szédülés, remegés, bizonytalanságérzés, depresszió, szexuális-, vizelési-, székelési gondok, fejfájás és neuropátiás fájdalmak, amik fájdalomcsillapítóval nem vagy alig csillapíthatók.