
"Nincs erőm gyengének lenni, nagy baj van a fiammal" - Brigi autista gyerekeiért küzd nap, mint nap
Minden napos harc, fejlesztés, boldog és szomorú pillanatok. Ez volt Brigi élete 28 éven át két autista felnőtt fiával. Attila és Ricsi idén lakásotthonba kerültek, Brigi az anyagi csőd szélén áll, a kisebbik fia pedig veszélyes állapotba került.
Brigi 1998. óta fejleszti otthon, az autista, mára már felnőtt beteg gyermekeit. Tartósan dolgozni mellettük soha nem tudott, a gyerekei folyamatos felügyeletet igényeltek. Attila és Ricsi nevelése Brigire hárul, a gyerekek édesapja elhagyta a családot miután megkapták mindkét gyerek diagnózisát. Az asszony kitartott, 28 éven át fejlesztette autista gyerekeit, de az egészségi állapota annyira leromlott ez idő alatt, hogy a fiait támogatott lakhatásba kellett költöztetnie, és ehhez 10 millió forint hitelt vett fel, aminek a részleteit és a lakhatás bérleti díját alig tudja kifizetni. A legnagyobb probléma emellett az, hogy kisebbik fia kivizsgálása is több százezer forintba kerülne, és nincs rá pénze, pedig Brigi attól fél, hogy a gyereke akár bele is halhat a görcsös rohamaiba.

Az autista fiam lelke kilépett a testéből
Brigi mindkét fia nyolc hónapra született, így eleve egy fejletlenebb idegrendszerrel jöttek a világra. Attila 1998-ban született, másfél év múlva pedig világra jött Ricsi is.
Attila jól fejlődött, jól evett, kapcsolódott a világhoz, gagyarászott, jól fogadta az érintést, ezért gyanúnk sem volt az autizmusra. Féléves korában, amikor éppen cumisüvegből etettem, megváltozott a tekintete. Rideg lett. Olyan volt, mintha egy pillanatra a lelke kilépett volna a testéből. Olyan érzés volt, mintha egy játékbabává vált volna, majd visszatért a normál állapotához. Aztán azt vettük észre, hogy egyre jobban szeretett egyedül lenni
- meséli Brigi.
Az aggódó anyuka elvitte Attilát a korai fejlesztőbe egy kivizsgálásra, majd az autizmus központba, ahol azt mondták, Attila autista.

Másfél évvel Attila születése után világra jött Ricsi. A második kisfiú is koraszülött volt, háromszor kellett újraéleszteni, kapott vérátömlesztést is, és csecsemőkori asztmája is volt.
Ez volt az életem legnehezebb időszaka. Akkor tudatosult bennem, hogy Attila fiam nem megfelelő módon fejlődik és ott volt a beteg újszülött Ricsi fiam, akihez rohangáltam a kórházba, és azért imádkoztam, hogy amikor beérek hozzá, életben találjam őt. A tejem is elapadt a stressztől. Emlékszem, ott feküdt a pici fiam, csövekkel a testében, a sok pittyegő gép között. A fiaim apja meglátta Ricsikét és sírva fakadt. Az ujjainkat beletettük a pici tenyerébe és így adtunk életerőt a kisfiunknak
- mondja szomorúan Brigi.
A kisfiú hazakerülve a kórházból szépen felerősödött, és fejlődött. Majd jött a lesújtó hír:
Amikor Attilát elvittem az autizmus központba kértem, hogy nézzék meg Ricsit is. Azt mondák, autisztikus és enyhén szellemi fogyatékos, de én inkább azt vettem nála észre, hogy ADHD-s. Figyelemzavaros volt, fáradékony, szétszórt. Sokáig gondoltam, hogy Ricsit félrediagnosztizálták, és be is bizonyosodott, hogy igazam volt, mert nagyon szépen okosodott, nem szellemi fogyatékos.
- mondja büszkén az anyuka.
Ahogy mindkét kicsiről kiderültek sorra a problémák, a gyerekek apja elhagyta a családot, emiatt Brigi már nem tudta fizetni a korai fejlesztéseket és saját maga vette a kezébe a gyerekeket. Annyi tanfolyamot végzett el, amennyit csak lehetett. Attilát megtanította beszélni, Ricsit pedig járni. Átlagos gyerekeknél normális, ha a szülő tanítja meg ezekre a gyerekeket, de autista gyerekeknél, ez nem egyértelmű. Mivel mindkét gyerek jó szellemi képességű volt, Brigi hitt benne, hogy egy idő után integrálódhatnak normál iskolába, és még az autizmus diagnózist is leveszik róluk, és teljes életet élhetnek a gyerekei.
Engem ez éltetett nagyon sokáig. De Ricsi, a nagyon kedves nyitott fiam sajnos feladta. Magában tartotta a félelmeit, egyedül próbálta helyrerakni azt, ahogy vele viselkedtek az emberek. Egyik fiam sem kapott sajnos semmilyen segítséget egy iskolában sem, olyan szociális és kommunikációs készségfejlesztést, amire szükségük lett volna
- emlékszik vissza Brigi.
Ricsinek a földrajz és a különféle járművek a kedvenc témái, ezekkel sikereket ért el az iskolában, mégsem sikerült beilleszkednie. Hiába volt szerethető, nem kapott kedvességet a gyerekektől.
Ricsi állapota 16-17 évesen kezdett el nagyon romlani. Egyre érdektelenebb lett, elhúzódott mindenkitől, és a tanárok azt mondták, hogy kötekedik is. A szalagavatón sem táncolhatott azzal a lánnyal, akibe szerelmes volt, mert mindketten lebetegedtek a Covid idején, a lány pedig másik párt kapott. Ricsi teljesen magába zuhant, és soha nem tudta ezt feldolgozni. Elvesztette az érdeklődését minden iránt. Csak ül a sötét szobájában. Nem tudok vele kapcsolatot teremteni
- árulja el az anyuka.
Attila már a támogatott lakásotthonban éli az életét, kertészként dolgozik az intézményben. Ricsi nagyon rossz állapotban van, folyamatos görcsei vannak. Nem tudni, hogy Tourette-szindrómás, epilepsziás, vagy valami teljesen más betegséggel küzd. Briginek most nagy szüksége van arra, hogy segítsenek neki, hogy a gyerekei biztonságban legyenek, és az ő egészségi állapota is javuljon.

Nagyon hálás lennék, ha összegyűlne némi pénz, mert majdnem 400 ezer forintot kell havonta kifizetnem a hitelre és a gyerekek lakhatására. Májusig Ricsikém még csak beszoktatáson van a lakásotthonban, addig nem tudok dolgozni. A gyerekeim miatt sokan támadtak. Azért, amiért így döntöttem. De nincsenek az én helyemben. Én egyedül magamra számíthatok a gyerekekkel kapcsolatban. Ha én leesek a lábamról ők itt maradnak védtelenül
- fejezi be Brigi reménnyel a hangjában. Brigi és két fia várja a jó indulatú emberek segítségét, Brigi TikTokon beszél a problémáikról de Facebookon is elérhető.






