„Elkezd mosolyogni és nevetni, mintha látná az anyukáját” - örök nyugalomra helyezték a vízfejű kisfiú anyukáját

Felfoghatatlan fájdalom lengte be a tiszakarádi temetőt, amikor örök nyugalomra helyezték a februárban elhunyt Vadászi Erikát. A fiatal édesanya öt éve nézett szembe a kegyetlen diagnózissal: mellrákot állapítottak meg nála. A betegség azonban nem állt meg, áttéteket képzett az egész testében, az agyát is megtámadta. Az orvosokat is meglepte, milyen hihetetlen erővel kapaszkodott az életbe, és milyen sokáig küzdött. Erikát a gyermekei tartották életben, de végül a szervezete feladta a harcot és 34 éves korában elhunyt. A 9 hónapos, vízfejűséggel született Ábrahám félárván maradt. 

Erika legkisebb fia Ábrahám, mindössze 9 hónapos. Vízfejűséggel született, és élete minden percében különös odafigyelést igényel. Az édesanya az utolsó pillanatig a gyermekeiért harcolt; minden mosolyért, minden érintésért, minden együtt töltött percért.

Örök nyugalomra helyezték a vízfejűséggel született Ábrahám édesanyját, Erikát 

A család a hagyományokhoz híven a temetés előtti éjszakán virrasztott Erika mellett, csendben, könnyek között búcsúzva attól az asszonytól, aki szívével-lelkével a családjáért élt. A temetésen mindenki ott volt, aki szerette.

– mondta a Ripostnak Horváth Zsolt, a vízfejű gyerek apukája, aki hiszi, hogy Erika fentről vigyáz rájuk. „El nem lehet szavakkal mondani, hogy milyen érzés az, amikor Ábrahám például egy pelenkázás után is csak elkezd mosolyogni és nevetni, mintha látná az anyukáját”  - tette hozzá könnyekkel küszködve. 

A gyászoló Zsolt számára szinte elviselhetetlen a csend, amely Erika után maradt. A szerelmét veszítette el, és közben ott van a karjaiban közös gyermekük, aki állandó felügyeletet igényel. A napok hosszúak és embert próbálóak, de az összetartó család kapaszkodót jelent számára; és az a hit is erőt ad, hogy Erika odafentről, láthatatlanul, még mindig óvja azt a kisfiút, akiért élete végéig küzdött.