
Egy ölelés, és egy mosoly – Dudás Ildikó egy igazi földre szállt angyal
Felsorolni is nehéz, hány családon segített már a csupaszív nő. Dudás Ildikó élete az elesettek felkarolásáról szól.
Egy ölelés, és egy mosoly a legnagyobb fizetség a a csupaszív nő munkájáért. Dudás Ildikó a segítségre tette fel az életét. Megszámolni is nehéz, hány emberi sorsot tett jobbá és szedte össze gyűjtés útján a költséges orvosi kezelések árát.

Megszámolni is nehéz, hány bajbajutott gyermeknek segített már Dudás Ildikó
Csaknem öt éve hozta létre Ildikó a Mesés Barátokat. Jelmezbe bújtak, hogy interaktív showműsorokkal pénzt tudjanak gyűjteni a rászorulóknak.
Gyermekkel akartam foglalkozni, óvodában dolgozni. Azonban hamar rájöttem, hogy mi az én utam. Inkább mosolyt akarok csalni a kicsik arcára. A szülőfalumban, Igriciben volt egy gyermek, aki agyhártyagyulladást kapott. Ő volt az első, akit támogattam, akinek pénzt gyűjtöttem. Szeretek adni, persze sok esetben a pénz oldja meg a nehéz helyzeteket, de úgy látom, hogy az élmény, amit tudunk adni, egy gyermek számára felejthetetlen
– emlékszik vissza Ildikó, aki egyetlen rászoruló mellett sem tud elmenni.

Ezt csak szívből lehet csinálni. A kisfiam Pókember-mániás, ezért az első jelmez, amit rendeltem, az egy Pókember volt. Ma már nagyon sok mesehős bőrébe bele tudunk bújni, és a csapatom 16 főre gyarapodott
– folytatja Ildikó, aki minden évben húsvétkor, Mikulás napján és karácsonykor a miskolci gyermekkórházba visz élményt és ajándékot is a gyerekeknek, akik számára hatalmas öröm találkozni a kedvenc mesehőseikkel.
Minden gyermekre emlékszem, akinek tudtunk segíteni. Mindenkit azonban nem lehet kiemelni. Az egyik legemlékezetesebb a Duchenne-szindrómában szenvedő Ádin volt, akinek végül összejött az 1.3 milliárd forint a műtétre, amit az Egyesült Államokban hajtottak végre
– mondja büszkén Ildikó, aki a csontödémában szenvedő Mata Kevin gyógykezelésére is összegyűjtötte a pénzt, segített SMA Tomikának és Baksy Léninek is.
Sosem tudtam ölbe tett kézzel nézni, ha egy gyermek beteg, és a családja tanácstalan, mert egyedül nem tud megbirkózni a feladattal. Ilyenkor mindig segítek. Volt arra is példa, hogy egy családnak a saját házamat adtam oda, hogy ott éljenek, mert az övék leégett
– zárja a beszélgetést Ildikó, aki számára a munkájáért a legnagyobb elismerés látni a gyermekek arcán a mosolyt.






