Nemzeti gyásznap: Itt nyugszanak ma a kivégzett aradi vértanúk

Aradi vértanúk: 12 magyar tábornok és egy ezredes, akiket a szabadságharc leverése után, Aradon kivégeztek. Közülük többen a szabadságharc elején még császári tisztként szolgáltak, majd a honvédsereghez csatlakoztak. A végzetes napig közülük egy altábornagyi, tizenegy fő vezérőrnagyi, egy hős pedig ezredesi rangot viselt.

Ezen a tragikus napon, 1849. október 6-án végeztek Magyarország első miniszterelnökével, gróf Batthyány Lajossal is, Pesten. A hadbíróság 1849. augusztus 30-án kötél általi halálra ítélte, de az ítéletet csak október 5-én közölték Batthyányval, aki a kivégzést megalázónak találta, ezért egy, a felesége, Zichy Antónia által becsempészett tőrrel, a kivégzés előtti éjszaka öngyilkosságot kísérelt meg, de életben maradt.

A tőrrel nyakon szúrta magát, ezért az akasztás lehetetlenné vált. A helyi parancsnok saját hatáskörben „lőporra és golyóra” változtatta az ítéletet, ami miatt Haynau idegrohamot kapott. Kivégzésekor a gróf nem engedte, hogy bekössék a szemét, és maga vezényelt tüzet, utolsó szavai ezek voltak: „Allez Jäger, éljen a haza!”

Hány évesek voltak az aradi vértanúk?

Aulich Lajos: 56 év

Damjanich János: 45 év

Dessewffy Arisztid: 45 év

Kiss Ernő: 50 év

Knézich Károly: 41 év

Lahner György: 54 év

Leiningen-Westerburg Károly: 30 év 

Nagysándor József: 46 év

Pöltenberg Ernő: 41 év

Schweidel József: 53 év

Török Ignác: 54 év

Vécsey Károly: 46 év

Lázár Vilmos: 32 év
A legidősebb közülük 56, a legfiatalabb mindössze 30 éves volt; vagyis többségük élete delén, tele tervekkel és erővel került hóhérkézre.

Az ítéletek kimondása, a kivégzések mikéntje és sorrendje megfontolt elgondolások alapján történt. A legtöbb bosszúságot Damjanich okozta a császáriaknak, ezért őt illette volna az utolsó hely, de Haynau személyes bosszúja ezt is felülírta: Gróf Vécsey Károlyt végezték ki utoljára. A részletek a kormány emlékező oldalán olvashatók.

Lőpor és golyó általi halállal halt (reggel fél hatkor):

Lázár Vilmos főtiszt
Gróf Dessewffy Arisztid tábornok
Kiss Ernő tábornok
Schweidel József tábornok

12 katona állt fel velük szemben töltött fegyverrel, parancsnokuk kardjával intett és a lövések eldördültek. Kiss Ernő kivételével mindhárman élettelenül buktak a földre. Kiss Ernőt csak a vállán érte a lövés, ezért három katona közvetlenül elé állt, és mindhárman újra tüzeltek.

Kötél általi halállal halt (reggel hat óra után):

Lovag Pöltenberg Ernő tábornok
Török Ignác tábornok
Lahner György tábornok
Knezich Károly tábornok
Nagysándor József tábornok
Gróf Leiningen-Westerburg Károly tábornok
Aulich Lajos tábornok
Damjanich János tábornok
Gróf Vécsey Károly tábornok

Vécsey Károly büntetését azzal súlyosbították, hogy végig kellett néznie társai kivégzését, mert őt akasztották fel utolsónak. A vértanú tábornokok sorban elbúcsúztak egymástól, Vécseynek már nem volt kitől búcsút vennie, ezért Damjanich holttestéhez lépett és megcsókolta Damjanich kezét.

A megtorlás nem állt meg

A történelem iróniája, hogy Haynaut az osztrák minisztertanács egy döntése akadályozta meg abban, hogy rögtönítélő bíróság elé hurcolja ezeket a hazafikat – így végül a haditörvényszék mondta ki a halálos ítéleteket. Az eredmény azonban így is egyértelmű volt: kötél általi halál. Négy tábornok golyó általi kivégzést kapott, így enyhítették a büntetésüket. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc bukása után jöttek a megtorlások, kivégeztek mintegy százötven főt, több ezren kerültek börtönökbe és kényszermunkára, honvédkatonák tízezreit sorozták át a császári hadseregbe.  A  szabadságharc leverése után Julius Jacob von Haynau vált a leggyűlöltebb személlyé, katonai kormányzóként túlzó volt a terror, amivel sújtotta a hazájukért harcolókat, Európa közvéleménye is mélyen megvetette tetteiért.

Hol nyugszanak ma a hősök?

A kivégzés után az aradi vértanúkat a helyszínen földelték el, de titokban több holttestet is elszállítottak onnan, miután sikerült lefizetni az őröket. A maradványokat csak 1974-ben, a 125. évfordulón temették újra közös kriptába, az aradi obeliszk alatt. 

Így ma már szinte mindannyian egy helyen nyugszanak, kivéve Dessewffy Arisztidet, akit családja Margonyán temetett el, illetve Kiss Ernőt, akit golyó általi halál után az eleméri katolikus templom, családi kriptájában helyeztek örök nyugalomra.