Aradi vértanúk: a bécsi forradalom évfordulójára időzítették a kivégzéseket

A kormány 2001-ben a magyar nemzet gyásznapjává nyilvánította október hatodikát arra emlékezve, hogy 1849. október 6-án végezték ki Aradon a magyar szabadságharc tizenhárom honvéd főtisztjét, Pesten pedig Batthyány Lajos grófot, az első magyar felelős kormány miniszterelnökét.

Az 1848-1849-es szabadságharc leverését kegyetlen megtorlás követte. A közkatonák amnesztiát kaptak ugyan, de sokukat besorozták a császári seregbe, a magasabb rangú tisztek, tisztviselők pedig hadbíróság elé kerültek. A tárgyalások sorrendjét a "bűnösség" foka határozta meg: elsőként a "főbűnösök", a csehországi Olmützben (Olomouc) Batthyány Lajos, Aradon pedig a honvédsereg önálló seregtestet vezénylő főtisztjeinek perét folytatták le.

A tisztségéről 1848. október 2-án lemondó Batthyányt 1849 januárjában Pesten tartóztatták le. A szabadságharc bukása idején Olmützben raboskodó politikust 1849. augusztus 30-án a haditörvényszék koncepciós eljárásban, felsőbb utasításra, felségárulás miatt kötél általi halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte, de kegyelemre ajánlotta. A per még azt a bécsi utasítást is megsértette, hogy a vádlottak csak a magyar parlament 1848. október 3-i feloszlatása utáni forradalmi cselekményekért vonhatók felelősségre, ugyanis a vád alapját Batthyány korábbi cselekményei (többek között külföldi hatalmakkal való kapcsolatfelvétel, a horvátokkal és az osztrák kormánnyal történő megegyezés elmulasztása, uralkodói jóváhagyás nélküli honvédújoncozás és papírpénz-kibocsátás) alkották. A kegyelemre ajánlást Ausztriában az íratlan szabály szerint figyelembe kellett venni, ezért Batthyányt Pestre vitték, ahol a Magyarországot teljhatalommal kormányzó Haynau táborszernagy 1849. október 5-én megerősítette az ítéletet.

Aradon 1849. szeptember 26-án tizenhárom tábornokot és egy ezredest (Lázár Vilmost, aki szintén önálló seregtestet irányított) ítéltek halálra felségsértés és lázadás miatt. Haynau ezt szeptember 30-án hagyta jóvá, de Gáspár András (Ferenc József egykori lovaglómestere) büntetését az utolsó pillanatban börtönre változtatták.

Az aradi 13

A kivégzéseket október 6-ra, az egy évvel korábbi bécsi felkelés és Latour osztrák hadügyminiszter meglincselésének évfordulójára időzítették. A börtöneként szolgáló pesti Újépületben Batthyány éjszaka egy becsempészett tőrrel nyakon szúrta magát, és súlyos vérvesztesége miatt nem lehetett végrehajtani a megbecstelenítőnek számító, jobbára köztörvényeseknél alkalmazott akasztást. Mivel a kivégzésnek meg kellett történnie, a helyi parancsnok a kötél általi halálbüntetést saját hatáskörben "porra és golyóra" változtatta - ennek hallatán Haynau később idegrohamot kapott. Batthyány nem engedte a szemét bekötni, és maga vezényelt tüzet a kivégzőosztagnak, utolsó szavai három nyelven hangzottak el: "Allez, Jäger! (Rajta, vadászok!) Éljen a haza!" Kivégzésének színhelyén, az egykori Újépület falánál 1926. október 6-án avatták fel a Pogány Móric tervei alapján készült Batthyány-örökmécsest, amely a szabadság jelképe, a kádárizmus utolsó éveiben a március 15-i ellenzéki tüntetések rendszeres színhelye lett. Magyarország első miniszterelnökének hamvai a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben, a Batthyány-mauzóleumban nyugszanak.

Aradon ugyancsak október 6-án végezték ki a tizenhárom honvéd főtisztet: Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Dessewffy Arisztidot, Kiss Ernőt, Knézich Károlyt, Láhner (Lahner) Györgyöt, Lázár Vilmost, Leiningen-Westerburg Károlyt, Nagysándor Józsefet, Poeltenberg Ernőt, Schweidel Józsefet, Török Ignácot és Vécsey Károlyt. A golyó általi halálra "kegyelmezett" Kisst, Schweidelt, Dessewffyt és Lázárt hajnalban lőtték agyon a vár északi sáncában, a többi elítéltet ezután a vártól délre sebtében összetákolt bitófákra akasztották fel. A holttesteket elrettentésül estig az akasztófán hagyták, de éppen az ellenkező hatást érték el, mert a kivégzés helye valóságos búcsújáró hellyé vált. Ma az egykori vesztőhelyen emlékoszlop áll, a vértanúk emlékét a városban a 2004-ben visszaállított Szabadság-szobor, Zala György munkája őrzi.

Aradon 1850 februárjáig még három honvédtisztet végeztek ki, Ormai Norbert honvéd ezredest, Kazinczy Lajos honvéd ezredest (Kazinczy Ferenc fiát) és Ludwig Hauk alezredest, Bem tábornok hadsegédét. Lenkey János honvéd vezérőrnagy azért nem került a kivégzőosztag elé, mert megtébolyodott, ő 1850 februárjában a várbörtönben halt meg. A szabadságharc utáni megtorlások alatt hozzávetőleg 500 halálos ítéletet hoztak, és mintegy 110-et hajtottak végre. Az emigránsokat in effigie - távollétükben - végezték ki, azaz nevüket az akasztófára szögelték. A bosszúhullám csak 1850 júliusától mérséklődött, amikor az általános európai felháborodás miatt a bécsi udvar nyugdíjazta a "hatáskörét túllépő" Haynaut. 

A kormány 2001. november 24-én nemzeti gyásznappá nyilvánította október 6-át. Ezen a napon az állami lobogót félárbócra eresztik, a középületekre kitűzik a gyászlobogót, az iskolákban megemlékezést tartanak.

175 éve volt a bécsi felkelés

Százhetvenöt éve, 1848. október 6-án felkelés tört ki Bécsben, amelynek során meggyilkolták Latour osztrák hadügyminisztert, a császári udvar pedig menekülésre kényszerült. A magyar szabadságharc leverését követő megtorlás során a felkelés évfordulóján, október 6-án végezték ki az aradi vértanúkat és gróf Batthyány Lajos miniszterelnököt. 

A felkelést közvetlenül Theodor Baillet de Latour gróf, hadügyminiszter azon lépése váltotta ki, hogy Bécsből akart egységeket küldeni Jelacic seregének megsegítésére, a magyar forradalom ellenében. A közkedvelt, több évtizede Bécsben állomásozó Richter gránátos zászlóalj október 6-án kapta meg a parancsot, amely Pozsonyba, illetve Magyaróvárra vezényelte, de nem akarták elhagyni a várost, s csak vonakodva indultak útnak. A külvárosi nemzetőrség elállta a gránátosok útját, megakadályozva vonatra szállásukat és - nem volt nehéz dolguk - rábírta őket a parancs megtagadására. Latour a történtek hallatán több ezredet mozgósított, válaszul a felkelők elbarikádozták a Dunán átvezető Tabor-hidat, városszerte torlaszokat emeltek. Latour gyalogságot és ágyúkat is bevetett, s amikor a habozó tüzérektől a munkások elfoglalták az egyik ágyút, tűzharc kezdődött. Kora délutánra a felkelők kerekedtek felül, a belvárosban a Szent István székesegyház előtt szétverték a polgárőrséget és a védelmükre érkezett lovasságot.

A feldühödött tömeg körülvette a hadügyminisztérium épületét. A posztjáról lemondó Latour megtiltotta a védőknek, hogy tüzet nyissanak, és abban a reményben, hogy sikerül elmenekülnie, a kapukat is megnyittatta. A legfelső emeleten azonban már befalazták a szomszéd házba vezető ajtót, így csapdába esett, hamarosan felfedezték rejtekhelyét. Az épületből kivezetett Latourt a katonák nem tudták megvédeni és a tömeg meglincselte, egy lámpaoszlopra akasztották fel.

Az udvarhoz hű maradt 14 ezer katonát kivonták Bécsből és külvárosaiból, az udvar menekülésre kényszerült és Olmützben rendezkedett be, a kormány tagjai lemondtak, elmenekültek. A cseh képviselők távoztak az osztrák parlamentből, ezáltal annak működése kétségessé vált, bár továbbra is rendszeresen ülésezett. A főváros irányítását a városi tanács és a sebtében megszervezett központi bizottság vette át, a védelem érdekében mobilgárdákat állítottak fel, ezeknek október 14-től két hétig a lengyel Bem József, a magyar szabadságharc későbbi hős hadvezére volt a parancsnoka.

V. Ferdinánd október 16-án Alfred Windisch-Grätz herceg tábornagyot nevezte ki a császári és királyi hadsereg főparancsnokává, aki csapatainak egyik részével október 20-án körülzárta a fővárost és megkezdte az ostromot, többi katonáját a magyarok által szorongatott Jelacic megsegítésére küldte. Bécs kitartott, többszöri ultimátumra sem adta meg magát, bízva a magyar segítségben. A magyar katonai és politikai vezetés azonban bizonytalankodott, hogy osztrák területen is folytatható-e az önvédelmi háború, s csak október 25-én határozott hosszú vita után úgy a Kossuth jelenlétében megtartott pandorfi haditanács, hogy megkísérli Bécs felmentését.

Móga altábornagy csapatai október 30-án, a Bécs alatti Schwechatnál vereséget szenvedtek a Windisch-Grätz és Jelacic által vezetett egyesült császári haderőtől és kénytelenek voltak visszavonulni. A magukra maradt bécsiek helyzete ezzel teljesen reménytelenné vált, a felkelés október 31-én elbukott. A forradalom vezetőit, Wenzel Wessenhausert, Alfred Julius Bechert, Hermann Jellineket és Robert Blumot kivégezték.

Latour meggyilkolásának ügyében nagyszabású nyomozás kezdődött, amelynek végén 1849. március 20-án három vádlottat - Franz Wangler asztaloslegényt, Karl Brambosch szobafestőt és Thomas Jurkovich szabót - felakasztottak. Noha erre utaló bizonyíték nem került elő, Latour haláláért a magyar kormányzatot és ügynökeit tették felelőssé, s a szabadságharc leverése után Magyarország teljhatalmú katonai parancsnokává kinevezett Julius von Haynau táborszernagy az aradi vértanúk és gróf Batthyány Lajos, az első felelős magyar kormány miniszterelnökének kivégzését a felkelés és Latour meggyilkolásának évfordulójára időzítette.