
Szörnyű gyermeksírra bukkantak Visegrádon - lakatot tettek a kicsi lábára, követ a szájába
Koporsó nélkül, halotti lepelben, lakattal és kődarabbal temettek el egy gyermeket a visegrádi templomban. A Visegrádon talált döbbenetes lelet egyszerre mutatja meg egy család tragédiáját és a kor emberének félelmeit: azt hitték, a halott visszatérhet az élők közé.
Visegrádon a feltárások egyik legmegrendítőbb pillanata volt, amikor a templomhajóban, közvetlenül a szentély mellett, egy különös sírcsoport került napvilágra. Egy felnőtt sírjának feltárása közben váratlanul egy kisgyermek maradványai bukkantak elő: koporsó nélkül, mindössze halotti lepelbe burkolva. A különös esetről a Magyar Nemzeti Múzeum számolt be.

A régészek megdöbbenve jegyezték fel, hogy a jobb combcsont alatt egy lakat körvonalai rajzolódtak ki, míg a gyermek koponyájánál, közvetlenül a száj mellett egy ökölnyi kődarab feküdt.

Megtudtuk: a sír mélyítése során, a gödör alján egy másik, szintén koporsó nélkül eltemetett felnőtt csontvázára bukkantak, amelyen súlyos, degeneratív elváltozásokat találtak. A legmeglepőbb mégis az volt, hogy a felnőtt lábánál is egy lakat hevert.
Az ilyen temetkezési szokások a középkor emberének hiedelemvilágát tükrözik: a lakat és a kődarab a „biztonsági intézkedések” közé tartozott, mert úgy hitték, ezek megakadályozzák, hogy a halott visszatérjen az élők közé.
A Visegrádon talált lelet különös, de nem egyedi
A középkor embere mélyen hitt abban, hogy a halott nem mindig nyugszik békében és akár vissza is térhet az élők közé. Ezért a temetések során különféle „biztonsági intézkedéseket” alkalmaztak, Magyarországon is gyakori volt ez. A visegrádi gyermeksírban talált lakat is ennek a hiedelemnek a lenyomata: úgy vélték, a zár megakadályozza a visszatérést, „lezárja” a túlvilág és az evilág közötti átjárót. Nem egyedi jelenségről van szó, hiszen más feltárásokból is ismert, hogy a halott mellé lakatot, láncot vagy más kötöző tárgyat helyeztek.
Gyakori volt az is, hogy a halott szájába követ tettek, mert így akarták megakadályozni, hogy a „visszajáró” beszéljen, átkozódjon vagy harapjon. Lengyelországban, Drawsko középkori temetőjében például több „vámpír” került elő, ahol a csontvázak szájában kődarabot találtak. Hasonló eseteket jegyeztek fel Magyarországon is.
De ezeknél durvább módszerek is voltak. A legrettegettebbnek tartott halottak mellkasába gyakran karót döftek, vagy a fejük levágását választották, amikor nagyon biztosra akartak menni. Egyes esetekben a testet arccal lefelé temették, hogy ha mégis megpróbálna „felkelni”, a föld mélye felé induljon, ne az élők világába. De az is előfordult, hogy egyes embereket kereszteződésben temettek el, mert úgy gondolták, hogy az biztos módszer arra, hogy a szelleme ne térjen vissza. Általában az öngyilkosokat, gyilkosokat vagy a boszorkányokat temették ilyen helyre.






