INSIDER
„Beálltam a zuhany alá és bőgtem” – transzplantáltakat segít a más veséjével élő Zsuzsa
Szervátültetett gyerekek táboroznak Szalamanov Zsuzsa szárnyai alatt – ő az élő bizonyíték, hogy egy veseátültetés után is van élet. A Ripostnak elmesélte saját történetét, Zsuzsa most transzplantáltakat segít.
Szalamanov Zsuzsa hónapokig szenvedett egy rejtélyes autoimmun betegségben, aminek egy veseátültetés vetett véget. Szervátültetettként úgy érzi, szárnyai alá kell vennie a betegtársait. Idén is tábort szervezett transzplantált gyermekeknek és családjuknak. Sikeres műtétét követően bizonyította, hogy a veseátültetés után is van élet – nem is akármilyen! Azóta küldetésévé vált betegtársainak segítése.
Zsuzsa küldetésének része a Mi is nyaralunk tábor, ami 2004-ben indult. Ebben a táborban a transzplantált gyerekek, egészséges testvéreik és a - gyakran szervüket a gyermeküknek adó donor - szüleik közösen újra úgy nyaralhatnak, mint bármely más átlagos család. Ebben a táborban mindenki ugyanazokon a nehézségeken megy keresztül, így a gyerekek és a szülők is sorstársakra találnak. A közös sportolás vagy programok során nagyon szoros barátságok születnek.
Zsuzsa története úgy indult, mint a táborozó gyerekeké: ő is szervátültetésen esett át. A műtéthez vezető út azonban rettenetesen rögös volt. Zsuzsa váratlanul kezdett betegeskedni. Kórházba került, a bal szemére elvesztette a látását és három szívinfarktust élt túl.
Négy hónapon át jóformán haldokoltam a János kórház intenzív osztályán, az orvosok sem bíztak benne, hogy életben maradok.
– mesélte a Ripostnak.
Ekkor még a Zsuzsát kezelő orvosok sem tudták, hogy vesebetegség áll a háttérben.
Egy autoimmun betegség kapott el és végigsöpört rajtam
– meséli Zsuzsa.
A hosszú betegeskedés magával hozta azt is, hogy a veséje végleg felmondta a szolgálatot. A műtét mégis meglepetésként érte. 1994 karácsonyán csengetett a mentő a családi háznál:
Nem volt telefonunk. Akkor még nem volt mobil, de nekünk vezetékes se volt. December 26-án reggel csöngettek. Azt mondták a mentősök: csókolom, mi Szalamanovért jöttünk, mert riadója van
– idézte fel a sorsdöntő pillanatot. Zsuzsa meglepődött, hiszen korábban azt mondták neki, hogy egy ilyen műtétnél hosszú várakozási időre kell számítani.
Nem voltam rá felkészülve. Azt mondták, 5-10 évet is kell várni. Semmim nem volt összekészítve, váratlanul ért a riadó
– emlékezett. Zsuzsa ekkor nem tudta, mit csináljon. Sokként érte, hogy másfél év várakozás után máris vesedonort találtak neki.
Megkérdeztem, hogy letusolhatok-e még, aztán beálltam a zuhany alá és bőgtem. Nem tudtam, mit csináljak.
Végül úgy döntött, bemegy a kórházba. Pár órával később kapta a hírt, hogy a három esélyes közül ő kapja a vesét!
A hosszú betegeskedés és a veseátültetés után új életet kezdett. A műtét után három évvel a Szervátültetettek Világjátékán versenyzett – új vesével, egészségesen. 60 éves volt, amikor az úszásban a legsikeresebb évét zárta. Ekkor három világcsúcsot úszott a Világjátékokon. Így emlékszik ezekre az időkre:
Nagyon nagy élmény volt versenyezni. Hatvan évesen szereztem négy arany- és egy ezüstérmet úszásban. Ott, ahol a legkevésbé számítottam rá, mert nagyon féltem attól, hogyan fogok tudni Bangkokban sportolni. Mégis – mintha szárnyakat kaptam volna!
És Zsuzsa azóta is szárnyal. A több hónapos kórházi kezelés és a sportolói sikerek után egyértelművé vált számára: az a küldetése, hogy segítse betegtársait.
Transzplantáltakat segít Zsuzsa
Én egészségesnek érzem magam és azt szeretném, ha mindenki, aki transzplantált, azt érezné, hogy ő már nem beteg. Ne reszkessenek, ne féljenek. Éljék az életüket!
– kívánja sorstársainak. Ennek érdekében szervezte a nyári gyerektábort is transzplantált gyerekeknek.
Ripost hírek
