tóth gabi
A középkorú építészmérnök, Béla rengeteg házfelújításon részt vett már. Azonban volt egy különleges eset, amikor az elhunytak energiái a házban rekedtek.
Gyakran támad olyan érzésünk, főleg régi tárgyak vagy épületek közelében, mintha megállt volna az idő. Ennek oka, hogy az energiákat megőrzik a tárgyak. Egyik olvasónk maga is régi épületek, műemlékek felújításával foglalkozik és maga is rengeteg furcsaságot tapasztalt az elmúlt években. Ám, ami pár hónapja történt vele egy olyan ház felújítása alatt, amelynek lakói már mind rég elhunytak, még őt is meglepte.
Nem hiszek a szellemekben és a paranormális dolgokban, de abban igen, hogy az ember egy elképesztően komplex szerkezet. Hiszem, hogy az emberi psziché sokkal többre képes, és bonyolultabb annál, mint amire jelen ismereteink kiterjednek.
– kezdte el mesélni lapunknak Béla.
Elmondása szerint a férfi olyan érzéseket élt meg egy-egy épületben, amik megerősítették abban a hitben, hogy a legerősebb érzéseket, az emberi szeretetet, tragédiát, fájdalmat, elkeseredést valamilyen formában képesek vagyunk érzékelni, hosszú évek távlatából is.
Valaminek maradnia kellett ott, amit mi valahogyan, de érzünk. Ha racionálisan akarnám megmagyarázni, akár azt is mondhatnám, hogy ezek csak csalóka benyomások, amiket a környezet atmoszférája idéz elő és nem kell semmi mást mögé magyarázni. Néha ezzel nyugtatom magam.
– folytatta.
A középkorú férfi egy esetet emelt ki a sok közül, amikor egy Zala vármegyei nagy, hosszú, polgári házat újított fel a csapatával.
Egy igazi kincsnek tartottam azt a házat, óriási belmagasság, tornác, szép cserépkályhák... A zsalugáteres, berácsozott boltíves ablakokon szépen besütött az őszi napfényt. Még azon is elgondolkoztam, hogy én is ajánlatot teszek rá, annyira megtetszett. Ám amikor elkezdtük a helyreállító munkálatokat, volt egy szoba, ahova nem mertem bemenni
– magyarázta.
Béla nem tudta megmagyarázni, miért fél attól a szobától. Napról-napra pedig egyre nyomasztóbb érzés kerítette hatalmába.
A felmérése során olyan energiák áradtak a házból, hogy ki kellett mennem a kocsiba és rám tört a sírás. Sosem fordult még elő velem ilyen
– árulta el, majd hozzátette: nagyon kíváncsi volt a ház történetére, ezért kutakodni kezdett.
Később tudtam csak meg a ház történetét: egy zsidó családé volt, akiket deportáltak a háború alatt és sajnos senki sem tért oda vissza
– mondta.
Miután fény derült a ház sötét múltjára, nyugodtabban tért vissza a férfi. Ezután már az a bizonyos szoba sem tudta megijeszteni őt. Miután befejezték a felújítást pedig egy teljesen másfajta érzés kerítette hatalmába.
Olyan szeretetet és gondoskodást éreztem mint még soha életemben. Valószínűleg az elhunyt család is rájött, hogy azért mentem, hogy megmentsem az otthonukat, jó energiát vittem és ez hatványozottan visszaszóródott rám
– zárta a történetet Béla, aki elárulta: a házat azóta egy kedves család vásárolta meg és reméli rengeteg szép emléket szereznek majd ott.