kulcsár edina
Sokan a lábukat sem merik betenni, vagy éppen fejvesztve menekülnek az ország egyik legriasztóbb szellemkastélyából, ám egy magyar sámánnak ez a béke szigete. Szirti Sas, a sámán kilenc éve él a temetődombi épületben a párjával. A „lakótársai” századokkal ezelőtt elhunyt harcosok szellemei.
Az első perctől kezdve rajongott a Tiszacsegen álló ötszintes, több száz éves kastélyért Szirti Sas, a sámán. A férfi Budapestet hagyta hátra, hogy új életet kezdjen: szakállat növesztett, és egy ősi erőnek adta át magát, sámánként éli az életét egy kísértetjárta kastélyban. A patahalma temetődombra épült szellemkastélyt a környékbeliek, ha tehetik, inkább messziről elkerülik: olyan különös dolgok történnek a falai között, amelytől valamennyi szkeptikusnak borsódzik a háta.
„Amikor beköltöztem, a környékbeliek kérdezték, hogy nem félek ott? Szellemek vannak, meg hasonlók” – idézte fel a Ripostnak a sámán. Bár mások inkább félnek a helytől, a Hajdú-Bihar vármegyei szellemkastély kísértetei szó szerint melegen fogadták őt. „Rögtön rájöttem, hogy nem vagyunk egyedül. Ősz volt, a cserépkályhát akartam begyújtani, és hiába próbálkoztam három órán át, nem tudtam. Másnap reggel felkeltünk, lementem, és kellemes meleget éreztem ott, ahol a kályha van. A fa, amit nem sikerült meggyújtani, elégett este, az utolsó parázsig. Magától begyulladt, ami hihetetlen volt. Csak hamu maradt utána, pedig vízzel is leöntöttem előtte, hogy véletlenül se legyen baj, amíg alszunk” – kezdte el mesélni a Ripostnak Szirti Sas, a sámán. Mindennek már kilenc éve, a sámán pedig idővel megtudta: elesett harcosokat temettek a Tisza melletti dombra, az ő szellemeik bolyonganak a kastély falai között.
Amióta itt vagyok, elkezdtem hinni a szellemvilágban. Tűzgyulladások voltak, a tömlöcben a csillár fa része magától elégett, a fűtéscsövet valamelyik szellem rendszeresen kocogtatja. A kutyám az ágy végében morogni szokott, egy pontra néz. Olyankor nyugtatom, nincs baj. Csak látja a szellemeket…
- idézte fel a sámán.
A sámán tudja, rettegnek a kastélytól az emberek, épp ezért tárt karokkal vár bárkit, hogy bizonyítsa, nincs mitől tartani. „Az ismerőseim nem mernek itt aludni, ha a testvérem ellátogat, csak lakóautóban, a ház mellett hajlandó megszállni. Egyszer átjöttek hozzánk a barátaink, az éjszaka közepén közölték, hogy ők nem maradnak itt. Kérdeztem, miért? Nem válaszoltak, csak elmentek. Nem tudom, mit láthattak vagy hallhattak” – folytatta a fura hely ura, aki szerint a szellemkastélyban egy lány szelleme is bolyonghat.
Itt volt egyszer vendégségben egy kislány a nagynénjével. Az egyik szobából hallottuk, hogy a gyerek beszélgetett valakivel. Megkérdezte a nagynénje, kivel beszélgetett. Azt mondta, odajött hozzá egy hosszú, barna hajú kislány. Ezt a szellemet sokan látták már, nem tudom, ki lehetett
– tanakodott a sámán, akinek sokan tanácsolták, hogy el kellene űznie őket, de ő nem akarja. „Én örülök, hogy itt vannak. Engem nem bántanak, ők voltak itt hamarabb. A szellemek a lakótársaim. Szövetséget kötöttem velük; sok tanácsot és segítséget adnak nekem. Ha valaki nekem ártott, visszakapta a szellemektől” - húzta alá a sámán, hozzátéve: nemcsak ártanak, segítenek is a szellemkastély lakói másokon.
Az egyik jó barátom életét megmentették. Haldoklott, még az orvosok is lemondtak róla a kórházban. Doboltam érte itthon, kértem őket, hogy mentsék meg. Mintha csoda történt volna: még aznap este mentőhelikopterrel átszállították egy másik kórházba, az ország másik végébe. Megműtötték, azóta jól van
– zárta szavait a sámán.
Galériában mutatjuk, milyen a szellemkastély! Kattints a képre!