„Fák nőnek a lakásokban, eldobott fecskendők a földön” - Andrea bemerészkedett a szellemvárosba - Galéria

Aki Szentkirályszabadjára megy, sokaknak első célpontja az ország legnagyobb szellemvárosa. Az egykori szovjet laktanya közel 30 éve üresen áll, miután 1990. márciusában a szovjet katonák kivonultak Magyarországról. Az épületszörnyetegben régen pezsgett az élet: mozi, színház, posta, kocsma – volt ott minden, mostanra viszont az urbexesek és a szellemvadászok Mekkája lett.

„A lakások belsejében fák nőttek ki”

Ablak nélküli épületek, graffitik, eldobott tűk, törmelékek és a hatalmas csend, amit néha madárcsicsergés tör csak meg – és persze az odatévedő kalandorok, akik borzongani szeretnének egy kicsit, vagy épp csak nosztalgiázni a misztikusnak tűnő, düledező falak között. A Veszprém vármegyében fekvő hatalmas épületszörnyetegbe látogatott el a barátjával Kripák Andrea is. Akkor még nem kértek belépőt, mint most, legalább is a pletykák szerint. Szabad préda volt a hely, ezt használta ki ő és párja is. „Egy hirtelen ötlet által vezérelve látogattuk meg a helyet. Akkor még parlagon hevert, vagy is nem volt őrzött terület. Szabadon lehetett autóval bemenni. Tetszenek az elhagyott épületek, van bennük valami misztikum” – kezdte el mesélni a Ripostnak Andrea, aki azt is elárulta, hogy egyszerre csodás és hátborzongató volt ott lenni. 

„Szinte láttam az egykor ott élő embereket. A helyiségeken sok esetben még az akkori hengerrel készült falfesték nyomai láthatók. A konyhában, fürdőszobákban néhol a csempe a falakon. Megáll a csendben az ember és ha van egy picike képzelőereje, például látja egy család délutánját. Ott hagyott fotelek, asztalmaradványok, hihetetlen érzés. A tiszteknek, magasabb rangúaknak nagyobb, jobb elrendezésű, hatalmas erkéllyel rendelkező lakásuk volt. A lakások belsejében fák nőttek ki” – folytatta. 

- idézte fel lelkesen.

„Félelmetes volt”

Ahogy beljebb mentek az omladozó, szétlopott szellemvárosban, úgy szembesültek vele: itt a természet az úr. 

– árulta el Andrea.

Nem sok idejük volt. Olyan hatalmas területet kellett volna bejárniuk, hogy talán estig is ott lehettek volna. „Sajnos szerintem max a felét tudtuk megnézni, a többi részhez már bozótvágóra lett volna szükség. Három-négy órát voltunk ott, de megérte! Bepillantást nyerhettem egy teljes mértékig elszigetelten itt élő, nem magyar népcsoport valaha volt életébe” – zárta szavait Andrea, hozzátéve: borzasztóan kár az épületekért, hogy így hagyták tönkremenni.

Andrea képeket is készített a szellemvárosról. Kattints a képre, hogy megtekintsd a galériát!