kulcsár edina
Gyerekkorban riogattak vele a miskolci szülők, hogy bezárják oda a gyerekeiket, ha rosszak lesznek. A kalandvágyó turistáknak igazi látványosság a település kőmonstruma. Nyáron egy szatymazi turistát kápráztatott el a horrorfilmbe illő kockatömb, amikor megtudta mi az, majdnem leesett az álla.
Akár több száz kilométert is képes utazni egy szatymazi férfi, hogy felfedezze Magyarország különleges helyeit. Dékány Gergő évek óta járja az országot, a célja, hogy az életében legalább egyszer bebarangolja a hazai településeket és minimális helyismerete legyen a nagyobb településekről. Miskolcra is rendszeresen jár, legutóbb júniusban pedig olyat tett a városban, ami régóta vágyott: megoldotta a rejtélyt, ami mindig is mozgatta a fantáziáját.
A fiatal vidéki férfi időnként vonatra száll, és Miskolc – Nyíregyháza felé veszi az irányt. Négy éve jár vissza a két településre, amit szinte már úgy ismert, mint a városok lakosai. Egy dolog viszont régóta nem hagyta nyugodni Miskolcon: egy hatalmas, a település egyik piacától mindössze 100 méterre eső, sötét időket idéző betonmonstrum.
Az elmúlt 2-3 évben ha villamossal közlekedtem a városban, és épp a közelében mentem el, mindig láttam a betonkockát. Mozgatta a fantáziám, hogy mégis, mi lehet az?
- kezdte el mesélni Gergő, aki végül június közepén úgy döntött, megoldja saját rejtélyét. Tudta ugyanis, hogy a helyiek jól ismerik a tömböt, ezért készített fotókat róla, majd az egyik miskolci Facebook-csoportban szabadjára engedte a képeket.
A megosztás után nem sokkal választ kapott a kérdésére: egy régi óvóhelyet fényképezett le. „A betonkocka olyan elsőre, mint valami különleges korból visszamaradt valami” – véleményezte Gergő.
A szatymazi férfi posztjához a Miskolcon élők múltidézésbe kezdtek. Így derült ki: az 1950-es években felhúzott épületszörnyeteg okkal épült légvédelmi óvóhelynek. BGS kockának hívják, a helyi legenda szerint pedig Kádár János koporsójaként is emlegetik. Ennek ellenére a bezárása előtt és után is, máig népszerű a kalandvágyó gyerekek körében.
Édesapám, amikor még kicsi volt, az ’50-es években gyertyával merészkedett be ide, ezért nagyapám, mikor megtudta, nadrágszíjjal kergette a konyhaasztal körül. Az óvóhely tele volt faforgáccsal
– mesélte Mária a kommentek között, mire Klaudiában is feltörtek az emlékek. „Én egyszer beljebb akartam merészkedni, mint a földszint, de nagyon félelmetes. Állítólag Diósgyőrbe vezet az út. Régen búvóhelynek alakították ki. Sok hajléktalan alszik most már ott, és tele volt szeméttel” – húzta alá a nő.
A hely azóta lepusztult, mára a helyi urbexesek közkedvelt látványossága, és nem hiába: hajdan szép időket élt meg a horrorkocka. A BGS nevet a bomba-gáz-szilánk szavak rövidítéséből kapta, az óvóhely típusa miatt pedig még most is kiállna egy erős támadást. Ez a blokktípus a 250 kilogrammos pokolgép-találat elleni védelemre lett tervezve. A miskolci lakosság jelentős részét el tudták benne szállásolni vészhelyzet idején a négyemeletes szörnyépületben. A belsejében saját gépészet volt, saját áram- és vízellátási rendszerrel.
Ma már az enyészeté a hely, a legvadabb horrorsztorik színhelye is lehetne: mindent, amit lehetett, elloptak a belőle a tolvajok. Vastag bejárati ajtóknak, tárgyaknak kelt lába. Bár kiállta az idők próbáját, és többször akarták újrahasznosítani a kockatömböt, ma már csak a kosz, penész és bűn lakozik benne. „Szerintem tök jó lenne felújítani, hasznosítani valamilyen formában. Kár, hogy így hagyják ezt a helyet” – mondta zárásként szomorúan a kalandor Gergő.