tóth gabi
Akik látják a szellemeket, sokszor szerencsésnek tekintik magukat, ám az áldás olykor átokká válik. Így volt ezzel T. Kata is, akinek a családját gyerekkorában riogatta egy démon. Azóta se tudja kiheverni, mit kellett akkor átélnie.
Az immár fiatal anyuka, T. Kata tizennégy éves volt, amikor egy emeletes házba költözött a szüleivel a miskolci városrészbe, Szirmára. Boldogok voltak, hogy az álomotthonukat végre birtokba vehették, mígnem egyszer csak riasztó dolgokat kezdett a család átélni.
Az anyuka a Riposttal osztotta meg hátborzongató történetét: amikor a házba költöztek, egy ártó lény jelent meg náluk, Katát pedig mintha kipécézte volna magának. Az anyuka szerint egy démon riogatta őt, éjjelente fogdosni kezdte. „Egyik este lefeküdtem, és éreztem, hogy valaki vagy valami megfogta a lábujjam. Idővel ez rendszeres lett, ahogy az is, hogy rendszeresen rezgett valami az ágyam alatt, mintha mozgatták volna” – kezdte el meséli a Ripostnak.
A démon riogatása itt még nem ért véget. Kata szobája a lépcső felé vezetett, amikor a család hangokat hallott.
Egyik reggel anyuék kávéztak a szobájukban, és mindketten hallották, hogy valaki nagyon gyorsan leszalad a lépcsőn. Apám rögtön utánajárt, lement körbenézni, de nem volt ott senki!
- emlékezett vissza a gyerekkorára Kata, aki egy ideig azt hitte, egy ártalmatlan szellemmel lehet dolguk.
„A kutya egyik alkalommal hirtelen felugrott, és játszani kezdett. De nem velünk, hanem valami mással… Játékosan ugatott, és csóválta a farkát. Negyed óráig csinálta ezt, és végig egy irányba nézett, de nem volt ott senki” – mesélte, miért gondolta akkor így.
A padlásra csak kívül lehetett felmenni, létrán. Olyan szigetelés volt a padláson, ami szúrt, ezért állat nem mehetett fel. Éjszakánként az egész család hallotta, hogy a padláson valaki szaladgál. „
Olyan hanggal rohangált valaki, hogy rémisztő volt. Mintha deszkákat emeltek volna fel és hajítanának a földhöz. Apám többször felnézett, de persze akkor sem látott senkit vagy semmit.
– húzta alá a nő.
Így ment ez jó ideig. Különös hangokkal, mozgó tárgyakkal riogatta őket a démon, mígnem az akkor Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében élő Katával olyan történt, ami a legdurvább horrorfilmek előjátéka szokott lenni a filmvásznon: a démon megmutatkozott neki, és tárgyat mozgatott: Kata szeme láttára!
Az volt a legdurvább és legfélelmetesebb élményem. Pont az évzáróm napján történt. Vasaltam az ünneplő ruhámat, a cipőm is ki volt készítve. A szemem sarkából láttam, hogy valami mozog. Odanéztem, és láttam, hogy a cipőm lassan az orrára emelkedik, és újra vissza a földre – ahogy hagytam. Futottam le a földszintre, ahogy csak tudtam, annyira megijedtem!
- emlékezett vissza a fiatal anyuka.
Sejtése sem volt a családjának, mégis miért történnek ezek velük, mígnem idővel a környéken élők pletykáira lettek figyelmesek. „Állítólag egy tömegsírra építkeztünk, és azért történhetett meg velünk mindez” – mondta Kata. A család később elköltözött a házból, és szerencsére a démon nem követte őket.
Mindennek már 29 éve, és bár akkor pokolinak élte meg Kata, amiket látott és hallott a családjával, mára pozitív „élményként” tekint rá. „Akkor nem örültem neki, de utólag már igen, hogy ezeket átéltük. Hiszek a szellemekben, ezért pozitív élményként élem meg mind a mai napig. Kivételesnek érzem magam emiatt, nem mindenkivel fordul elő ilyesmi” – húzta alá zárásként a fiatal nő.