kulcsár edina
Hátborzongató történet, így járt vissza Zsuzsa kísérteni Katáékhoz, akik azóta több olyan házban is éltek, amiben volt "valami vagy valaki".
Katáék története 2000-ben kezdődött, amikor vettek egy családi házat Kistokajban. Jött a baba, ezért volt szükség a költözésre. A fia ezt követően született meg egy hét múlva, koraszülött volt, így további két hét után mehettek csak haza, de addig nem is tapasztalt semmit a család az épületben. A neheze csak egy hónappal később kezdődött: "Én lent voltam, a fiam pedig fent aludt a kiságyában. Tisztán hallottam, hogy sír. Rohanok fel és látom, valóban alszik. Fura volt, de akkor még betudtam annak, hogy kezdő anyuka vagyok"–kezdte. Később Katáék rájöttek, hogy az előző lakó szelleme kísért a házban, de addigra már megszokták...
Én úgy hallottam, hogy a lelkek csak azoknak jelennek meg, akik fogékonyak rá, mert segítséget szeretnének kérni. Azok a lelkek jelennek meg, akiknek a halála nem tisztázódott. Akik természetes halállal halnak meg, ők is vissza járhatnak, de az előző a jellemző. A mi szellemünk nem volt gonosz, csak megjelent itt-ott
–mondta Kata, akivel többször is előfordult, hogy sírni vélte hallani kisfiát. Ezért egy idő után már vagy nem hagyta abban a helyiségben vagy levitte magával a gyereket. Így ment ez egészen addig, amíg egy nap ült a szobájában és a nővérét hallotta kiabálni. "Megyek át, mondom mondjad. Azt mondja, mit? Mondom szóltál. Erre ő, hogy biztos nem. Ez oda-vissza ment, mert volt olyan, hogy ő hallotta, hogy én kiabálok neki".
"Aztán sötét árnyat láttunk és hideget éreztünk.Volt olyan, hogy lent ült az asztalnál a fiútesóm és a volt párom.Volt egy fazék az asztalon, benne egy kanál lefektetve. Ez a kanál szépen lassan függőlegesen felállt, majd visszaesett"–részletezte Kata, aki fokozatosan döbbent rá, hogy szellem kísért az otthonukban.
A volt párom elment dolgozni a Balatonra, ketten maradtunk a fiammal a szobában. Ilyenkor anyu volt, hogy bejött, ránk nézett. Egyik éjjel arra keltem fel, hogy valaki néz. Fölém hajol és mosolyog. Mondom, mondjad anyu, mit akarsz? Feljebb ültem, fejem fölött volt egy lámpa. Kis alacsony, vékony nő volt, kicsit púpos, a haja olyasmi volt, mint anyunak, beszaladt a szekrény mögé. Felállok, sehol senki. Gondoltam magamban, hogy a francba ment anyu ilyen gyorsan ki a szobából? Ez volt a szerencsém, hogy azt hittem, anyu az, pedig nem púpos és nem is ilyen vékony. Na mindegy, nem tudtam hova tenni. Reggel mondom anyunak, ha bejössz a szobámba, legalább szólalj meg. Ő, hogy egyáltalán nem jött be most! Na de akkor ki a franc volt az?
–tette fel magának akkor a kérdést Kata.
Eljött el az a pillanat, hogy az anyuka átment a szomszédhoz, aki ismerte a korábban ott lakókat.
Kiderült, Zsuzsi halt meg ott. A fürdőben úgy elesett, hogy beverte a fejét, de szóbeszéd volt az is, hogy a férje verte meg és abba halt bele. Szóval senki nem tudta konkrétan, miben halt meg. Mondom a szomszédnak, kis alacsony, vékony, kicsit púpos asszony volt? Rövid göndör barna hajjal? És mosolygós volt? Igen, honnan tudod, láttad fényképen?
–kérdezte a szomszédom.
"Aztán volt nálunk egy házavató buli. Anyám fent aludt a fiammal, mi lent beszélgettünk, táncoltunk. A lépcsőfordulóban felbukkan egy mosolygós fej. Ott kukucskált. Mondja a barátnőm, tessék lejönni. Mondom, az nem anyu. Szaladok fel, benyitok a szobába, mindketten ott alszanak. Lassan már nem féltem, inkább ideges voltam, hogy mi a francot akar" –számolt be Kata. A történet végül úgy zárult le, hogy Katáéknak el kellett költözniük, de nem Zsuzsi miatt. Hasonló történeteket azonban később is átéltek, már máshol.