kulcsár edina
Nagy bajban egy diósdi család: Zoltán, a családfő mindkét lábát elveszítette, így nem tud munkát vállalni. A lakás lett a börtöne, amit csak nagy ritkán tud elhagyni.
Szórádi Zoltán a párjával egy kis házban él Diósdon. Néhány éve kezdődtek a megpróbáltatásai, mikor egy orvosi vizsgálat során kiderült, hogy cukorbetegségben szenved. Annak ellenére, hogy az orvosok mindent megtettek érte, és megpróbálták beállítani a cukorszintjét, a lábait már nem tudták megmenteni.
Azóta megváltozott Zoltán élete. Munkahelyét elveszítette, és a négy fal rabságába kényszerült. A szoba-konyhás lakást csak nagy nehezen tudja elhagyni a rámpán keresztül, amit a kerekesszéke miatt építettek. Leginkább csak akkor mozdul ki otthonról, mikor orvosi vizsgálatra kell mennie. Betegsége a szervezetét napról napra tovább pusztítja. Három évvel ezelőtt a bal, majd tavaly a jobb lábát is térd alatt amputálni kellett.
Azóta megváltozott minden. A négy fal közé vagyok bezárva, és nem tudok dolgozni sem. Ezért folyamatosan anyagi nehézségeink vannak. Miután kifizettük a lakás bérleti díját, a számlákat és a gyógyszereimet, alig marad pár tízezer forintunk arra, hogy étel kerüljön az asztalra
- mondja elkeseredetten a 48 éves férfi, aki teljesen kiszolgáltatottnak érzi magát, és érzi, hogy a betegsége napról-napra leépíti a szervezetét. Cukorbetegsége mellett vese-elégtelensége és érszűkülete van. Nemrég engedték ki a kórházból, ahol egy műtéten esett át. Nyaki ütőerei is kezdtek elzáródni, ezért volt szükség az orvosi beavatkozásra.
Azon túl, hogy ilyen állapotban nem tudok munkát vállalni, az életünket tovább nehezítik a drága gyógyszerek, a pelenka, és a diéta, amit be kell tartanom, ha életben szeretnék maradni. De úgy érzem, hogy a betegség börtönébe kerültem, és már a házból is csak akkor mozdulok ki, mikor orvosi vizsgálatra kell mennem
- mondja Zoltán, aki ennek ellenére hálás a sorsnak, hogy még életben van, és párjának, aki mindent megtesz érte és támogatja a nehézségek ellenére.