Virágvasárnappal kezdődik a nagyböjti hét

Ma már a húsvéti felkészülés sokunknak a nagyböjt utolsó időszakával indul. Sokan ilyenkor kezdjük el a böjtöt is komolyan venni és igazán várni a tavasz érkezését. Ez a megtisztulás időszaka is egyben, ahol bűnbocsánatot kérünk a múltban elkövetett hibák miatt, örömmel várjuk a testünk és lelkünk ujjászületését. A nagyhét a virágvasárnappal indul és a húsvéti feltámadással ér véget.

De mi is ez a nap, amit a keresztény világ és a népi kultúra is köszönt?

A virágvasárnapot a negyedik századtól vette komolyan igazából az egyház, amikor a szentföldi zarándoklatok elterjedtek vilászerte. A Katolikus Egyház ezt a napot Jézus jeruzsálemi bevonulására emlékező körmenettel ünnepli.

Miért is fontos a Virágvasárnap? 

Mert ezen a napon ment Jézus Jeruzsálembe, hogy a tanítványaival együtt fogyassza el az ünnepi pászkavacsorát. Az Olajfák hegyén és a Kedron patak völgyében vezető úton ment, az Aranykapun keresztül, egészen a híres Jeruzsálemi templomig, amely zsidó vallási központ volt abban az időben. Jézus szamáron ülve vonult be a városba és a nép, ókori szokás szerint pálmafák leveleit és saját ruháit terítette le az útra és így köszöntötték őt: 

A katolikus egyház ezért évszázadokon keresztül egy körmenettel emlékezett erről a napról. A felnőtteket is ilyenkor keresztelték meg. 

Jézus kereszthalálakor a Jeruzsálemi templomban, a szentélyt elválasztó kárpit teljes hosszában kettészakadt, ami szimbolikusan az ószövetségben megszokott szertartások szerepének a végét is jelentette.

A virágvasárnappal kezdődik a több mint negyven napig tartó Nagyböjt utolsó hete. Jeruzsálem mellett Konstantinápolyban és Rómában, már a 11. századtól tartottak olyan misét, amely során a pálmaágakat megáldották.

A virágvasárnap a hagyományos népi kultúrának fontos ünnepe és olyan szokások kötődnek hozzá, amelyeket a mai napig megtartunk. Ezen a napon  szentelik meg a fűzfák barkáit. A néphit szerint ezeknek a gallyaknak gyógyító ereje van, de vidéken a vihar és a jégkárok elleni hatást is tulajdonítanak ennek a növénynek és a veteményesbe is tűzík, hogy legyen termény. A barkát a pap, a nagymise előtt áldja meg mielőtt kiosztja a hívek között. Zemplénben a szentkép vagy a gerenda alatt tartják ezt a növényt ilyenkor és egy évig megőrzik. Mátrában a népszokás szerint, ezen a napon vetik el a virágmagvakat, hogy szebbek és illatosabbak legyenek a növények és táncolni sem szokás, nehogy a lányok szoknyája leverje a fákról a virágot.

A palóc faluk népszokása a kiszehajtás. A farsangkor férjhez ment menyecskék ruháiba öltöztetett szalmabábut körbehordták a falu fő utcáján, majd vízbe dobták, ahol azt nézték merre úszik a szalmacsomó, és akié eltűnt, arról azt tartották, hogy még abban az esztendőben bekötik a fejét. A Nyitra-vidéki magyar falvakban a kisze hajtása után következett a villőzés. A leányok a feldíszített fűzfaágakkal vitték ki a telet és hozták be a tavaszt. De a hozzáfűződő ének inkább tréfás hangú és a böjt végére utal, hogy hozzák már a sonkát. 

Ahogyan az ismert gyerekdalban is hallható: „Haj, ki kisze, haj! Jöjj be, sódar, jöjj!”.

A virágvasárnappal kezdődő nagyhét az egyházi év leggazdagabb időszaka is egyben,  amely Jézus szenvedésével kezdődött, majd a feltámadással teljesedett be, elhozva a hívőknek a megváltást, amely az örök életet is jelenti egyben.

Az idei évben március 24-re esik virágvasárnap.