kulcsár edina
A 15 évesen elhunyt Dominik anyukája létrehozott egy segítő csoportot, ahol közel kétezer gyászoló szülőnek ad erőt. Nikolett meg szeretné mutatni a világnak, hogy min megy keresztül egy gyászoló szülő.
Több száz szülőnek ad erőt a gyászuk feldolgozásában Nikolett, a 15 évesen elhunyt Dominik anyukája. Létrehozta a “Hazatért Angyalok” Facebook csoportot, aminek már közel kétezer tagja van.
Úgy érzem ez a közösség hatalmas segítség lett számomra és mások számára is. Azt valljuk, hogy a csoport által kialakul a mi lélekcsaládunk. Leírhatatlanul büszke vagyok a tagokra és nagyon sokat jelentenek nekem
- árulta el Nikolett.
Niki közel egy évvel ezelőtt, egyik napról a másikra veszítette el asztmás gyermekét. Az anyuka azt tapasztalja, hogy a fia jeleket küld neki, például egyik nap Dominik szobájában egy szív alakú fényfolt jelent meg a falon.
A viszontlátás tudata ad erőt, mert a búcsúzás csupán átmeneti és nem végleges. Lehetséges, hogy aki még nem volt hasonló helyzetben bolondnak nézi a gyászoló embereket ezért, de én tényleg nagyon sokszor érzem a jelenlétét; Kapok jelet, ami más embernek mit sem mond, de én érzem, hogy az egy jel és nekem szól.
- vallja a gyászoló anyuka.
„Néhány ember arra a félreértésre jutott, hogy mi gyászoló szülők, csak otthon ülünk, sírunk és tördeljük a kezünket, képtelenek vagyunk a gyermekünkért érzett gyászunk miatt rendesen "működni". Csak az elvesztésükre koncentrálunk és elfelejtjük, hogy van életünk és másik gyermekünk. Most azon vagyok, hogy megpróbáljam tisztázni a tényeket magamért és más gyászoló szülőkért” - mondta a Ripostnak Nikolett.
Az egyetlen amiben különbözünk, hogy minden amit teszünk és mindenre amire gondolunk, mindig magával hordozza a szomorúság mögöttes érzését. Boldogok lehetünk, még akár vicceken vagy vígjátékokon is nevethetünk, de az a boldogság már soha többé nem lesz olyan, mint azelőtt mert valaki hiányzik. Vannak napok, amik természetesen nehezebbek számunkra, mint másoknak. Ilyenek az ünnepek, a születésnapok, az évfordulók vagy családi események. De nem felejthetjük el azokat a napokat sem, amelyek olyanok lehettek volna, mint az esküvők, az első munkahelyek, az unokák, akik sosem lesznek.