kulcsár edina
A 65 éves férfi szívesen dolgozna, főként szállásért. Egy rozoga viskóban lakik, amit nem nagyon tud fűteni.
A szolnoki Szokolai János bácsi az utóbbi időben helyi hírességnek számít. A 65 éves férfi sajnos minden egyes napját az utcán kénytelen eltölteni, mert egy rozoga kis viskóban lakik, amit alig tud fűteni.
Mivel János bácsi nem tud elég tűzifát összegyűjteni ahhoz, hogy nappal is melegben legyen, így inkább a helyi kisbolt mellett tölti az idejét. Ennek és a róla készült cikkeknek köszönhetően egyre többen ismerik meg és segítenek neki nap mint nap.
A mai napig kap adományokat, nemcsak az eddigi segítőktől, hanem új adományozóktól is. Egy régi támogatója megajándékozta egy sérvkötővel is, ami megkönnyíti a mindennapjait.
– tudta meg a Ripost János bácsi egyik segítőjétől. Balogh Anett ugyanis már a kezdetektől fogva támogatja őt.
„A korom és a betegségeim okán senki nem vesz fel. A gerincem el van meszesedve, lumbágóm, porckopásom van, hétszer műtötték a sérvem, amit nyolcadjára már nem akarok, nehogy elfertőződjön” – osztotta meg a Metropollal korábban János bácsi, aki azért könnyebb munkákat meg tudna csinálni.
Mivel élelmet többnyire kap és a népkonyhán is étkezhet, az annak idején nyomdászként dolgozó férfi most leginkább egy munkahelyre vágyik, hogy változtatni tudjon helyzetén. A mostani szálláshelye ugyanis csak jóindulattal nevezhető otthonnak, ott ugyanis még áram és padló sincs.
A lakhatása még nem változott, mivel jövedelemmel és munkaviszonnyal kellene rendelkeznie – sajnos erre még nem született megoldás. Sokan kecsegtették remek lehetőségekkel, de a megvalósítást elfelejtették.
– teszi hozzá Balogh Anett, aki reméli, hogy a meglehetősen ápolt külsejű János bácsi nemsokára munkára találhat.
„Remélhetőleg a következő lépés már az lesz, hogy kiemelik a jelenlegi környezetéből. Addig is sokan vannak körülötte, akik napi szinten figyelik, támogatják.” – árulta el János bácsi egyik támogatója. A terv tehát továbbra is az, hogy nemcsak rövid, hanem hosszú távon oldják meg a szállást és a munkát János bácsi számára, méghozzá szeretett városában, Szolnokon. Időnként kap valamennyi élelmet, meleg ruhát, de ő minél előbb magáról szeretne gondoskodni.